Fehér bottal folyamatosan szorong, vakvezető kutyával viszont nyugodtan, felszabadultan sétál

Az iskola 2006-ban alakult. Azóta azért dolgoznak, hogy javítsák a látássérült emberek életminőségét a vakvezető kutyák kiképzésével. Azt szeretnék, hogy minél több rászoruló élhessen független, önálló és biztonságos életet segítő négylábúval az oldalán. Magyarországon a látássérült emberek alig egy százalékát segíti vakvezető kutya, pedig a vakok és gyengénlátók sokkal jobban támaszkodhatnak rájuk, mint valamilyen élettelen segédeszközre. (Ahogy hallom, a fehér bot használata folyamatos szorongással jár, míg az, aki vakvezető kutyával közlekedik, nyugodtan, felszabadultan sétál, utazik.) Ide tartozik még egy szám: évente az egész országban nagyjából két tucat vakvezető kutya „készül el”; kiképzésük másfél éve mintegy másfél-két millió forintba kerül.

A baráthegyiek állami támogatás nélkül működnek, sikerük záloga az önkéntes támogatók segítsége. Eddig mintegy ötven kutyát képeztek ki, ami, ha tudjuk, hogy jelenleg alig 100-150 vakvezető kutya segíti gazdáját, tiszteletet parancsoló szám.

Jelenleg mintegy tíz kutyával dolgoznak, közülük került ki az a Pax nevezetű labrador is, akit Tóthné, dr. Kiss-Orosz Mária kapott; ő vette át a helyét Mária közelmúltban megmérgezett vakvezető kutyájának, Rustynak. (Az országos felháborodást keltő ügyben nyomoznak, egyelőre még nincs meg a tettes.)

Vélhetően a sikeres kutyakiképzés indított el egy újabb tevékenységet: az intézmény 2010 óta mint Észak-magyarországi Látássérült-rehabilitációs Központ is működik. Hozzájuk fordulnak azok, akik valamilyen okból elvesztették a látásukat, s a kezdeti sokk után szakértői segítséggel próbálják feldolgozni az addig feldolgozhatatlannak hitt tragédiát.

Aki szeretné visszaszerezni legalább részben korábbi életét, annak újra kell tanulnia a legegyszerűbb dolgokat, gyakran új szakmát is. Ebben segítenek az itt dolgozó rehabilitációs szakemberek, no és természetesen az itt tanuló vakvezető kutyák.

A kutyafajták közül jelenleg a labradort tartják a legalkalmasabbnak, hogy a látássérültek segítői lehessenek, igaz, köztük akad most is egy „fajtaidegen”: itt tanul Oti, egy hároméves golden retriever hölgy, aki kifogyhatatlan energiával készül a majdani vakvezetésre.

A kutyák nagyjából egyéves korban, hosszú kiválasztási folyamat végén kerülnek az iskolába, addig önkéntes nevelőszülőknél élnek, akik mindenfajta díjazás nélkül készítik fel védencüket felelősségteljes munkájukra.

Ne feledjük: a vakvezető kutyák világnapja április 27-e, de ők addig is, mindennap, valamilyen módon megmentik a rájuk bízott ember életét.