Egy aggódó édesanya levele

Kedves Ágnes!
A tanácsát szeretném kérni, miképpen segíthetnék a lányomon? Hogyan tudnám megfelelő szakemberhez irányítani? Ugyanis rá kellett döbbennem, hogy meg nem történt dolgokat valós eseményként él meg, magyarán mondva: képzeleg. Egy kisvárosi ház második emeletén lakik. Csak kaputelefon útján lehet idegennek bejutni, de még az emeleti folyosó is kulcsra van csukva. A lakás ajtaján bonyolult, új zárak. Még csupán három hónapja lakik itt, de azt állítja, hogy valaki beméri a mobiltelefonja tartózkodási helyét, így mindig tudja, ha ő nincs otthon. Ilyenkor az idegen vagy idegenek bemennek a lakásba, nem visznek el semmit, csak átrendezik a kisebb tárgyakat. Néha később ezeket visszateszik.
Ez a képzelődés körülbelül hat éve kezdődött. Eleinte el is hittük. Hiszen még ma, 52 évesen is dekoratív, igen magabiztos nő, akkoriban különösen az volt. Egyedül élt, ezért hihetőnek tűnt, hogy a szomszéd férfi megkeseríti az életét, mert a lányunk szerint ő is hasonlóan értelmetlen dolgokkal idegesítette. De nem volt semmi bizonyíték. Ezért eladta a szépen felújított, kétszobás lakását. Most hozzánk közel él, reméltük, túljut ezeken a rossz gondolatokon. De továbbra is vétlen embereket gyanúsít mindenfélével, közben pedig sokat küszködik a változókor tüneteivel. Nagyon aggódom érte. Már próbáltam célozni rá, hogy pszichés problémái lehetnek, de nagyon megsértődött, hallani sem akar ilyesmiről. Mit tehetnék a lányomért?
Üdvözlettel:
Egy aggódó édesanya

Kedves Asszonyom!
Nem vagyok szakember, s nem is írt bővebben a lánya viselkedéséről. Mégis, mindezek alapján egyetértek önnel: e tünetek valóban aggodalomra adnak okot. A változás korában nem ritka, hogy előjönnek pszichés gondok. Reméljük, nincs nagyobb baj, erre mutat az is, hogy nem fiatal korban jelentkeztek a tünetek – mint az elmebajoknál javarészt szokásos.
Hogyan lehetne segíteni? Az a legfőbb baj, hogy – mint általában – a lányának sincs betegségtudata. Ezért ha sokat győzködi arról, hogy a zaklatások csupán az ő fejében zajlanak, önre haragszik meg. Ezért nehéz elképzelni, hogy rá tudja venni, menjen el pszichiáterhez. Egy felnőtt embert nyilván nem lehet elvonszolni hozzá.
Talán, ha közös a háziorvosuk, neki felvethetné a témát. De még akkor is az a valószínű, hogy a lánya felháborodva utasítaná vissza akárcsak a feltételezést is, hogy beteg. Kényszergyógykezelést meg csak ön- és közveszélyes esetben írhatnak elő. Arról pedig itt nincs szó. Bevallom, én sem tudom, mit lehetne tenni. Talán a változókor elmúltával enyhülnek a tünetek. De ha maradnak, akkor csak a rábeszéléssel lehet próbálkozni.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes