Érszűkület ajándékba

Az uniós támogatásnak köszönhetően most ingyenes az érvizsgálat – invitált a női hang a telefonban. Nem volt szívem nemet mondani. Néhány nap múlva belépek az egri hotel kistermébe, és felteszem a kezem. Tudom, hogy ilyen testtartással készítik a hőkamerás felvételt. Kesztyű nélkül átfagyott a kezem, aggódom, ez biztos nem tetszik a hőkamerának… Közben egy készülék kideríti, hogy a véroxigénszintem 94, ami azt jelzi, hogy negyedével kisebb a szívem kapacitása az optimálisnál. Ha nem lennék hipochonder, akkor is izgulnék, míg az előadót hallgatom. Az egyébként drága vizsgálat eredményét ugyanis csak azok tudhatják meg, akik végigülik a röpke 3-4 órás „ismeretterjesztést”.

Közben kipróbálhatjuk a mágneses matracokat, majd újabb felvétel következik. A végén összehasonlítják a két eredményt, hogy lássuk, mire képes a pulzáló mágnesterápia. Ideje szembenéznem vele, hogy néhány éven belül infarktust kaphatok.

Muszáj tennem, vagyis inkább vennem valamit – nagyjából ezt szűrhetem le az előadásból. A fejtágítást nem orvos tartja. A férfi csak annyit árult el magáról, hogy ő a „fizioterápiás kutató munkatársa”. Öntudatosan ostorozza a gyógyszerlobbit, megjegyzéseket tesz egyes doktorok hozzáállására.

Majd a cége mágnesterápiás eszközeivel kezelést végző orvosok – egy budapesti kórház munkatársai – képét vetíti nekünk, sejtetve a megoldást. „Megeshet, hogy a beteg azt mondja, minden rendben van. Biztos benne, mert most jött a kardiológiáról. Igen ám, de ott csak a szívét vizsgálták, itt pedig az egész érhálózatot” – bizonytalanítja el az előadó azokat, akik azt hiszik, ők makkegészségesek.

Magam nem csupán iszom a szavait, de jegyzetelem is – ez lesz a vesztem.

– Maga író? – szegezi nekem a kérdést a szünetben az egyik kisegítő erő. Őszintén felelhetem, hogy nem. Azt hiszem, megúszom, de ott helyben bepötyögik a nevem a számítógépbe, s kiderül, hová írok cikkeket. Az előadó félrehív. Azzal nem vádolhat, hogy befurakodtam a rendezvényre (elvégre ők telefonáltak többször is: feltétlenül jöjjek), azt próbálja megtudakolni, jó fényben fogom-e őt feltüntetni.

– Nemrégen voltam terheléses EKG-vizsgálaton, akkor mindent rendben találtak – meséli később egy középkorú asszony, akinél most valami problémát jeleztek.

– Agymosás – mondja egy másik nő, és megfogadja, soha többet nem engedi rábeszélni magát ilyesmire.

Jómagam sem járok másként, főleg a bal kezemet mutatja bajosnak a hőtérkép, borítékolható az érszűkület. Még szerencse, hogy a mágnesterápiás matrac használata után javult a kép – sugallják a következtetést. (A „leletet” nem kapom meg, azért 2000 forintot kéne fizetnem.)

– Néhány hónapja vettünk két matracot, darabját 80 ezer forintért, hozzá a készüléket 250 ezerért. A matracra már ráfeküdtünk, de a készülék túl bonyolult nekünk – vallja be egy 67 éves asszony, aki 87 éves édesanyjával él. Vele vásárolt egy bemutatón. Az itt ajánlott matrac, ami „orvostechnikai eszköz”, ennél drágább: több mint 800 ezer forintba kerül. Többen mégis eltöprengenek: venni kéne…

Érkatasztrófa víziójával a fejemben baktatok haza. Otthon, a világhálón szörfölve rájövök: több pulzáló mágnesterápiás készülék forgalmazását felfüggesztette, reklámozását megtiltotta az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal. Annak a cégnek egyik terméke is szerepel a listán, amelynek a tájékoztatóján jártam – az elmarasztaló határozat az idén szeptemberben született.

Mindez persze nem zárja ki, hogy érszűkületben szenvedek – bár tavaly egy másik hasonló cég vizsgálata rendben találta az ereimet. Ami biztos: a mindent eldöntő diagnózist nem egy újabb matracos bemutatón szerzem majd be…