A karácsonyi Szabad Föld mellékletből: Mesélő Ízek

A SACHER CSALÁD HÍRNEVÉT az a falatnyi torta alapozta meg, amelyet Metternich kancellár kóstolt meg egy vacsorán 1832-ben. A nyomban híressé vált édességgel egy fiatal kukta, Franz Sacher lepte meg a vendégsereget.

Máig méltán híres a Sacher-torta, egy időben még per tárgyává is vált, hogy ki írhatja e nevet a desszertjére. A tehetséggel és ambícióval megáldott Franz Sacher hamar elindult a karrier útján, egy időben a pesti Kaszinó konyháját is bérelte. Bécsben aztán a tortán kívül mást is kínált: metélőhagymamártással meg tormával tálalt tányérhússal, azaz főtt marhafartővel vette le a lábáról a vendégeket.

A legendás bécsi Sacher Szállót – a Magyarországon született – Eduard Sacher alapította 1876-ban. Reggel hattól éjjel egyig óraműpontossággal peregtek ott az események – tudjuk meg egy újságíró, Ernst Hagen könyvéből, melyet a híres dinasztia történetéről írt. Hajnalban, miután meghozták a tejet és kitették a friss újságokat, megejtették a napi rendes szellőztetést. Később semmi szín alatt nem tárták ki az ablakokat, a kávéház törzsvendégei ugyanis ragaszkodtak a szivarfüst és a kávé illatához. Reggelente nem csupán a szállóvendégek töltötték meg a termeket, de az éjjel lumpolók is, akik így próbáltak szabadulni a másnaposságuktól.

A szerkesztők itt olvasgatták a cikkeket és közölték a véleményüket a szerzőkkel, a színészek itt futották át izgatottan az előző esti előadás kritikáit. Délután ötórai teára gyülekeztek a vendégek, szólt a dzsessz, ahogy esténként is. A diszkrét urak éjjelente szeparéban, különteremben bújtak össze kedvenc táncosnőikkel – a pincérek sosem tudtak semmiről…

Záróra után Franz, a főúr kasszát csinált. Egy átlagos napon így alakult a fogyasztás: 10 kg kávé, 150 csésze tea, 400 tejeskávé, 12 liter tejszín, 15 kg cukor, 200 citrom, csak hogy néhány tételt említsünk. Az üzletmenet kifogástalan volt, és miután Eduard meghalt, évtizedeken át az özvegye, Anna Sacher „uralkodott” a szállóban. A törzsvendégek közé tartozott Apponyi Albert gróf is. No és a lóversenyekért meg a kártyáért lelkesedő életművész nemes, Szemere Miklós, aki évekig lakta az egyik emeletet.

Anna Sacher mindenen rajta tartotta a szemét, még nyaralni sem járt, legfeljebb színházba jutott el. Férjhez sem ment újból, beérte a kutyái és szivarjai társaságával. A józan üzletasszonyt végül a lóverseny iránti szenvedélye sodorta romlásba. Hű főpincére, Franz aggódva figyelte, rossz lóra fogadva hogyan veszít egyre nagyobb összegeket.

A csődöt nem is kerülhették el, így végül a család számára elúszott a hotel, mely azonban máig a nevüket viseli. Ahogy a csokoládéval bevont torta is, melynek valódi receptje hétpecsétes titok. Aki az eredeti bécsiből rendel, fadobozban szállítva kapja kézhez. Hasonlóval persze próbálkozhatunk, emlékezve a Sacherek remek ízlésére…

Palágyi Edit