Aranydió ághegyen

A fenyőtoboz kézenfekvő, amellett dekoratív és jól mutat koszorúkban (amihez csak az alapot kell megvennünk) vagy önálló díszként a fán. A barkácsáruházakban kapható kampós végű kis csavar könnyen a toboz aljára csavarható, és a kampó segítségével bárhová fölakasztható. A dió a tobozhoz hasonlóan kampós csavarral „szerelhető” – csak vigyázzunk a megfúrásával, mert könnyen szétnyílik. A mogyoró a termést ölelő bozontos kopáncsával együtt, de önmagában is díszíthet. Vékony fúróval átfúrva és zsinegre fűzve kisebb-nagyobb füzért is készíthetünk belőle, s díszíthetjük vele például az ajtókeretre erősített fenyőágat. Mindhárom természetes díszünk izgalmasabb hatású, ha, teszem azt, aranyszínűre festjük őket. De bearanyozhatunk egy formás ágacskát is (melyet kicsi deszkatalpon rögzítünk, hogy föl ne dőljön), vagy vásárolunk kis hungarocellgolyókat, majd arra színes filtereket ragasztunk, és fölaggatjuk a fácska ágaira.

A szeletelt narancskarikák régóta díszei a karácsonyfának. Meg is száríthatjuk, de frissen fölszeletelve is fölakaszthatjuk a fára: illatukkal, formájukkal nem mindennapi hatást keltenek. Az alma – főként, ha kisebb és szép színes – szintén jól használható természetes dísz: kocsányánál fogva könnyen rögzíthető. A fagyöngy fehér gömböcskéi, a borostyán kékesfekete bogyói remekül mutatnak a koszorúban vagy a fenyőágak végein.

A pampafű bugája eredeti hatású lehet a karácsonyi fenyő csúcsára tűzve (kivált, ha színes).

De a kertben termett száraz virágok, a nyáron szedett és megszárított mákfejek, a kis színes, cirmos, rücskös dísztökök, az aranyszínű kukoricacsövek, a tarka Juliska-babszemek is különleges, természetes díszítőelemként léphetnek elő (akár koszorúban, akár dísztálban elhelyezve), a tengerparti nyaralásokon gyűjtött kagylókról már nem is beszélve, melyek szintén remekül mutathatnak a karácsonyi fenyőn.