Hol lesz Viktória hajléka?

A férfi ugyanis rokkantnyugdíjas, fél szemére vak, a betegsége miatt fizikai munkát egyáltalán nem végezhet. Gyermeküket január végére várják. A lakásukban sajnos se áram, se vízvezeték, de ők azért megvolnának itt. Az áram és a víz hiánya miatt azonban a védőnő azzal riogatja őket: nem fogja engedélyezni, hogy a gyermeket a születése után a kórházból hazaengedjék. A kis ház nem az övék, de amúgy se lenne pénzük az áram és a víz bevezetésére. A gyerekhez viszont ragaszkodnak. Hogy együtt maradhassanak, segítségre volna szükségük. Akár egy kis tanyára is elköltöznének, de hálásan fogadnának bármilyen megoldást.

Ennyi volt a levélben, amelynek kézhezvétele után hamarosan megkerestük a párt. Nagy örömmel újságolták, hogy beköltöztek a városba, ahol egy idős néni a rendelkezésükre bocsátotta a hátsó udvarban álló kisebbik házát, s ami a legfontosabb: van benne víz, villany és gáz is. Albérleti díjat sem kér, csak annyit, hogy a férj tartsa rendben a portát. No, akkor ez az ügy szerencsés fordulatot vett! – tűnt úgy akkor. Aztán két-három hét után fordult a kocka: az idős nő felszólította őket, vegyék a betyárbútort, költözzenek el, mert különben rendőrt hív.

– Nem értjük, egyszerűen nem értjük – fogadott bennünket a házaspár az aprócska házban, amit a nagy polgárház árnyékában építettek meg annak idején, s vendéglátóink szerint rendszerint albérletbe adnak. Ők is újsághirdetés útján bukkantak rá. Az orosi kis házat nagyon szerették, marasztalták is őket, de a kisgyermek miatt lépniük kellett, s ez a hirdetés pont kapóra jött. Egy albérlet Nyíregyházán minimum húsz-huszonöt ezer forint, nekik meg kettejüknek csak kicsivel több százezer forintnál a jövedelmük.

– Talán nyolc vagy tíz napot laktunk itt, amikor a néni közölte, hogy velem nincs semmi baja, de a feleségemmel igen – idézi fel a férj. – De hogy mi, arra nem mondott semmit. Sőt, mintha meg is enyhült volna, pláne, hogy látta, milyen gondosan ásom fel a kertet, metszem a fákat, a rózsatöveket. Pár nap múlva azonban megint ránk támadt, és akkor már egy kézzel írt levelet is a kezünkbe nyomott: három napot adott, hogy elhurcolkodjunk.

Ezúttal az volt a legfontosabb kifogása, hogy János túlságosan megmetszette a fákat. De szerintük ez csak mondvacsinált indok, mert azok a fák és rózsabokrok pontosan úgy vannak megmetszve, ahogyan kell. Az igazi okot a néni nem árulja el. Így aztán most újból a nyakukba kell venniük a várost, a megyét, de elmennének ők az országban bárhová, csak nyugodtan felnevelhessék a kislányukat. Mert kislány lesz, s Viktória a neve.