Zsuzsa nem érti, miért nem ő a legfontosabb

Kedves Ágnes!
Mi a véleménye: lehet őszinte barátság férfi és nő között? Természetesen nem gyerekekre vagy tinikre, diákokra gondolok, hiszen ebben a koromban nekem is volt társaságom, haverok, barátok. Hanem felnőttek között, úgy, hogy közben párkapcsolatban élnek? Augusztus óta vagyok együtt a barátommal, tavasszal kezdtünk járni. Jól megértjük egymást, kialakultak a közös szokások, kedvtelések. Jóban vagyunk mindkettőnk családjával. Péter gyengéd és kedves, mindig szépen beszél velem, panaszom semmi nem lehet rá. Illetve egy mégiscsak. Egyre nehezebben viselem, hogy van egy középiskolai barátja, aki történetesen lány. Méghozzá igen csinos lány. Péter nagyon szereti őt, de állítja, hogy soha semmi nem volt köztük. Ám nincs olyan nap, hogy legalább néhány SMS-t ne váltsanak, egy héten legalább kétszer-háromszor hosszasan beszélnek telefonon, csetelnek, gyakorlatilag napi kapcsolatban vannak. Állítólag személyesen csak ritkán találkoznak, jelenleg kétszáz kilométer köztük a távolság. De ha a lány hazajön, akkor mindig beülnek valahová és órákig beszélgetnek. Azonos a szakmájuk, ez már eleve ad számos beszédtémát, amihez én nem tudok hozzászólni. Összefűzik őket a közös diákévek. Amikor szóvá tettem Péternek, hogy nekem nem esik jól, ha minden gondolatát Diával osztja meg, nagyon elcsodálkozott. Azt mondta, nincs semmi okom a féltékenységre. Ezt amúgy én is érzem, hiszen mondja is meg tapasztalom is, hogy engem szeret. De mégis rosszulesik, hogy „kettéosztja” magát. Már kértem, fogja vissza magát ebben a nagy barátságban, de azt felelte: neki ez nagyon fontos, nem fog lemondani róla az én kisajátító törekvésem miatt. Szeretném tudni, tényleg kisajátítás, ha azt akarom, én legyek a fontosabb neki, nem a másik lány, aki csak a barátja?
Üdvözlettel: Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!
A lelki intimitást nem lehet kierőszakolni, Péternek magának kell eljutnia erre a fokozatra. Láthatólag nem egyforma szinten állnak a kapcsolatukban: ha szerelmes is a fiú, még nem tekinti önt a társának minden tekintetben. Bizalom, szeretet, nosztalgia, azonos gondolkodás – ez még mind Diához fűzi. Ez így nemigen fogadható el. Bár természetesen van barátság férfi és nő közt, de ez a szoros, napi kapcsolat, lelki-szellemi kötelék egy másik nővel önt joggal bántja. Ha nem akarja magát ezen emészteni, két választása van: vagy megpróbálja önmagát olyan érdekessé tenni, hogy Péter ne baráti csevejjel töltse a fél estét. Vagy keres magának egy másik férfit, aki magával akarja megosztani nemcsak a testi, hanem a lelki és szellemi örömeit is.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes