A mi Szücsünk

Ugyanis a mi családnevünket rövid ü-vel írják (és mondják), így: Szücs. Apám szerint ennek legfőbb oka, hogy a hosszú ű-s szűcs a foglalkozást jelenti, ezért lettünk mi rövid ü-s Szücsök, ugyanis senki a felmenők között nem foglalkozott a szűcsmesterséggel. Mi több, a Mátra délnyugati szélén megbúvó Szűcsi nevű településhez sincs közünk, nemcsak azért, mert azt is hosszú ű-vel írják, hanem mert a falu egykoron az y-nal is rendelkező Szűcsy famíliáé volt. Így éldegélünk tehát mi, Szücsök, se falunk, se szakmánk nem lévén az elmúlt évszázadokban, ezzel a rövid ü-vel. Ami egyébként megkülönböztetésre sem rossz, hiszen a sok tízezer Szűcs közül alig akad néhány a rövid ü-s változatból.

Ám amikor valamikor a 2000-es évek elején összekapcsolták a különféle hatóságoknál, hivataloknál lévő adatbázisokat, s mindenkit az eredeti születési anyakönyvi kivonata szerint írtak be az újabb könyvekbe, jó ötven év boldog Szücsölés után kiderült, hogy én bizony hosszú ű-s Szűcs vagyok. Képzeljék el a helyzetemet! „Felfelé” ugyebár itt volt apám, Szücs Sándor, a nővére, Júlia, az apjuk, vagyis a nagyapám:

Szücs Dénes, a dédapám Szücs István és az ükapám, Csajági Szücs István (vele már az 1800-as évek elején járunk), mellettem a két testvérem, András és Anna, „lefelé” pedig a fiam, Kristóf és a lányom, Alexandra. És mindenki Szücs, csak én vagyok ezek szerint egyedüliként Szűcs. Hogy is kesereg az anekdota szerint az uradalmi cseléd? Apám is gróf, a fiam is gróf, csak én maradtam kocsis…

Hogy mégis mi történhetett? Tippem éppenséggel lenne… Mert például Laci barátom mamáját Alice-nak anyakönyvezték. Ugyan, amikor a papája kora reggel elindult a hivatal felé, még úgy volt, hogy Márta lesz, de útközben akadt egy-két ismerős, akikkel a nagy örömre koccintani kellett, hogy mire a büszke atya délután odaérjen az anyakönyv vezetőjéhez, a Márta már a ködös múltba vesszen, hogy viszont együttesen kiderítsék, Alice lesz a gyerek, akárki meglássa.

Csakis így lehetett: atyáink összefutottak az anyakönyvvezető felé menet valamelyik söntésben…

Azért is:
Szücs Gábor