'Én is egy smucig férj áldozata vagyok'

Kedves Ágnes!
A két héttel ezelőtti lapszámban olvastam Réka levelét, aki azon tépelődött, hozzámenjen-e a szerelméhez, aki sajnos túlságosan fukar. Üzenem neki: nehogy megtegye, mert biztosan megjárja!
Okulásul elmondom az esetemet, mert én is egy smucig férfi áldozata vagyok.
Sokévnyi házasság után tavaly vált el tőlem a férjem. Meggyőződésem, hogy azért, mert munkanélküli lettem. Pedig korábban jó volt a házasságunk, a férjem a tenyerén hordozott.
De sajnos a munkahelyem megszűnt, és én azóta sem találom a helyem. A férjem korábban is takarékos volt, de ettől kezdve minden fillért megfogott. Mindennap elszámoltatott, s ha tíz forint hiányzott, ment a cirkusz. Sokszor a fejemhez vágta, hogy ő tart el. A házasságunk rá is ment erre. Elhagyott és elvitte az egész addig megtakarított pénzünket. Ami nem volt kevés, mert közte volt egy értékes kötvény is. Amikor húsz év után megszűnt a munkahelyem, szép végkielégítést kaptam. Azt is elvitte, mondván: „ment a levesbe”.
Itt állok 44 évesen, és ha a 70 éves édesapám nem segítene, nem tudom, mi lenne velem. A fiam is hasonlóan gondolkodik, mint az apja, már jó előre figyelmeztetett: nehogy azt hidd, hogy én foglak eltartani!
Üdvözlettel: Gigi

Kedves Gigi!
Még azt is írta, hogy nem volt pénze ügyvédre, pedig biztosan jobban jött volna ki a válóperből. Igen, azért az nem úgy van, hogy néhány évi munkanélküliség miatt a másik mindent visz!
A férje bizony csúnyán viselkedett. A kicsinyes napi elszámoltatás tényleg smucig jellemre vall, de itt még nagyobb a vétek. Amikor két ember házasságot köt, arra esküszik, hogy jóban-rosszban kitart egymás mellett. Igen, rosszban is. Nyilván nehezebb megélni két kereset helyett egyből, de ez nem teheti semmissé a házassági szövetséget. S igen, ha az egyik önhibáján kívül nem tud dolgozni, akkor a másiknak kötelessége őt eltartani. És nemhogy naponta szóban megalázni az amúgy is frusztrált és szorongó társát! Nagyon rossz példát látott a fiuk...
Bizony, ez nem szép történet. Réka érthet belőle – és mások is. Köszönöm, hogy megosztotta velünk, de nagyon remélem, lesz még út innen felfelé. Ha jobbra fordul a sorsa, kérem, arról is számoljon be!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes