Boltkórosok alkonya

Egy csomó szép dolog, amit nem vettem meg – ezzel a címmel írt könyvet Sarah Lazarovic. Végre egy nő, aki elhatározta, hogy egész éven át megtartóztatja magát, s nem vesz semmilyen ruhaneműt, se cipőt, se ékszert, se más kiegészítőt.

Aki nőből van, könnyen belátja, ez mekkora fegyvertény. A szerző nem rejti véka alá, hogy megszenvedte azt az egy évet, ám a kísérlet tanulságokat hozott. Kiderült, hogy nem annyira a valódi szükségleteink miatt vesszük meg a ruhák, cipők garmadáját, hanem azért, mert elcsábít a kirakati látványuk és a birtoklásuk érzelmi vigaszt nyújt. Azok a lányok, akiken elhatalmasodik a vásárlási mánia, sokszor olyan holmikat is megvesznek, amiket aztán árcédulástól hajítanak a szekrény aljába – azaz nem is hordják. A „nagy kísérletre” vállalkozott asszony azt tanácsolja: csak a végső esetben térjünk be egy butikba, s vegyünk méregdrága új ruhákat. Mit javasol e helyett? Hordjuk a már megvett cuccainkat, cseréljünk el egy-egy megunt darabot a barátnőnkkel, alakítsuk át a még jó állapotú ruhákat, s ha minden kötél szakad, járjunk turkálóba. Akiknek sok a „semmit se veszek” program, azt tanácsolja: számolják ki, hány évig viselnek majd egy-egy komolyabb darabot.

A jó minőségért érdemes több pénzt adni, mert az sokáig szolgálhat. Hogy mindez unalmas? Annak tűnik, de Sarah akciójának számos szurkolója akadt, s talán követőkre is talál. Engem máris meggyőzött: elhatároztam, hogy az idén tudatosan költekezem.

Mi hat a hétköznapok józansága ellen?

A kód nélkül is használható és a bő hitelkerettel „megáldott” bankkártyák azt az illúziót keltik, hogy a pénzünk sosem fogy el. Az internetes áruházakban pedig néhány kattintással a fiatalok is a fenekére verhetnek a zsebpénzüknek.

A tizenévesek például a márkás dolgok bűvöletében élnek, egy drága kütyü birtoklása szinte „rangot ad” nekik a barátok előtt. Akadnak olyan filmek, regények, melyek humorosan mutatják be, miképpen veszítheti el szinte bárki a kontrollt. Emlékeznek az Egy boltkóros naplója címűre? Ebben olyan újságírónő szórja vigasztaló, de fölösleges luxuscikkekre a pénzét, aki közben a takarékosságról ír szakcikkeket. A valóságban azonban a banki felszólító levelek mindig utolérik a címzettet. S a milliomos udvarló csak ritkán húzza ki szíve hölgyét a pácból...