Smucig a vőlegény - milyen házasság lenne ez?

Kedves Ágnes!
Huszonhat éves lány vagyok, a Kisalföld legnagyobb városában élek. Jó szakmát szereztem, de sokat is tanultam érte. Szerencsére biztos a munkahelyem, ahol január 1-jétől középvezetőnek neveztek ki, és a főnököm szerint további karrier vár rám. Szép kis lakásom van, még a szüleim jóvoltából, s tavaly megvehettem az első saját autómat. Mindezt csak azért mesélem el, hogy lássa: amennyire ez a mai világban elmondható, biztos egzisztenciájú, önálló, független nő vagyok. Bevallom, jól érzem magam a bőrömben. Egy éve járok egy nálam hat évvel idősebb, okos és rendes férfival, nagy a szerelem. Karácsony előtt megkérte a kezemet, februárra tervezzük az eljegyzést, nyárra az esküvőt.
Egyetlen bajom van vele, ami talán első hallásra nem tűnik akkora drámának, de engem egyre jobban zavar. Kimondom kereken: Gábor smucig. Anyukám szerint csak takarékos és örüljek neki, hogy nem egy préda férjem lesz, hanem olyan, aki a család érdekében minden forintot megbecsül. Lehet, de látom az arcán, hogy szinte fizikai fájdalmat okoz neki minden kiadás. Az még nem zavarna, hogy mindent felesben fizetünk, soha egy vacsora- vagy színházmeghívás. Még az ezerforintos mozijegyet is bevasalja rajtam. S például karácsonyra is csak egy kis üveg akciós kölnit kaptam…
Életének minden pillanatát áthatja a takarékoskodás. Ha nála vagyok, jár a nyomomban és leoltogatja utánam a villanyt. Ha megmaradt egy zsömle, de én frisset veszek, tüntetőleg a régit eszi meg. Mostanában már szól is az ilyesmiért. Ha lát rajtam valami új ruhafélét, „viccesen” szóvá teszi, hogy nincs elég ruhám?
A legjobban az zavar, hogy mások előtt is égek. A baráti társaságunkkal időnként beülünk valahová, s mindig valamelyik fiú fizet. Ő meg épp mindig ilyenkor megy ki a mosdóba vagy félrenéz. Már többször is rákerült volna a sor, de mindig kibújt alóla. Ezt már annyira restelltem, hogy a legutóbb én fizettem helyette, mondván, ő kért rá. Utólag nagyon leszidott ezért.
A kérdésem: van rá esély, hogy meg tudom változtatni Gábort?
Üdvözlettel: Réka

Kedves Réka!
A válaszom röviden: nincs. Gábor már ilyen marad, az biztos. Sőt egyre ilyenebb. Ezek a dolgok nem változnak. Természetesen ezzel együtt nem mondom azt, hogy ne menjen hozzá, hiszen szereti. Ha akar, keljenek egybe. Legyenek közös kasszán, a kedves férje adagolja ki naponta a háztartáspénzt, csináljon cirkuszt minden új cipőből, rúzsból és könyvből. Lamentáljon csak egyre többet a neje pazarlásán, veszekedjenek minden este a pénz miatt. Aztán már egyáltalán ne menjenek se színházba, se moziba, se utazni, hiszen ez mind pénzbe kerül. Vagy pedig…?
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes