Szópofonok

Mi bajod, te idióta? – kapom fel a fejem a kérdésre. Hátranézek: egy anyuka szól így nagyjából hároméves lányához. A gyerek egyébként elismerésre méltó buzgalommal cipeli a bevásárlókosarat és igyekszik nem nyafogni.

A vevők közül senki sem szól rá az erősen kifestett anyára, aki a kisebbiket babakocsiban tolja, mellette egy nagyobb fiú lépdel. A középső, a kislány szipog és leszegi a fejét. Egy másik, hasonló korú lánykán a pénztárnál akad meg a szemem. Pontosabban majdnem átlépek rajta, mert a földön elterülve próbálja elérni, hogy megvegyenek neki valami nyalánkságot. Az apa – véletlenül ismerem – lélekgyógyászként minden szakmai fortélyát latba veti, hogy lecsillapítsa a leányát. A túsztárgyaló fortélyosságával magyaráz neki, míg sikerül leszerelnie a hisztit. A gyerek újra két lábra áll, és duzzogva beletörődik, hogy nem pakolhat mindent a kosárba.

Kék foltok egyik gyerkőcön sem éktelenkednek, a szóbeli regulázás nem hagy látható nyomot. Ám a lélek mélyén már hízik a keserűség. Félő, már itt eldőlt az esélyek egyenlőtlensége.