A Színes Életközösség segíthetné ezeket a családokat - 'Lépj be a világunkba!'

Milán, az egri kisfiú szakértői döntés alapján lett magántanuló. Ám a szülei a tavalyi tanévkezdés után néhány nappal úgy döntöttek: a legkisebb, egészséges kislányt, Millát sem járatják naponta iskolába. Az édesanya, Mákosné Fehérvári Csilla úgy érzi, a mai oktatási rendszer túl nagy terhet ró a diákokra, és elsősorban a kiugróan jókkal meg a leszakadókkal nem tud mit kezdeni. Tanulni otthon is lehet: miközben készül az ebéd, egyúttal környezetismeretet is tanulnak.

Milán az iskolában feszülten követi az édesanyját.

– Ezek azok a napok, amikor ki sem kellene lépnünk a lakásból. Jobb lenne neki belesimulnia az otthon biztonságába – magyarázza az anya, miközben a gyógypedagógus terme felé tartunk. Milán hátán billeg az iskolatáska, nincs sok kedve jönni. Hamarosan felharsan a tanóra kezdetét jelző csengő. A hangja olyan  éles, hogy a mi gyomrunk is összeugrik tőle, nemhogy a kisgyereké.

– Ma egy jó játék vagy alvás bizony többet érne – jegyzi meg a gyógypedagógus. Egerben nem találtak autizmusra specializálódott szakembert, ezért az iskolában foglalkoznak Milánnal. Heti háromszor járnak játékos fejlesztésre. – Tizenegy éve, amikor Milán koraszülöttként, ajak- és szájpad hasadékkal a világra jött, hatalmas bizonytalanságba csöppentünk. Hiányzott egy csomó információ, ami segített volna felkészülni a sérült csecsemővel járó nehezebb szülői szerepre – magyarázza Csilla. Ezért is tartaná fontosnak, hogy a szülők kapjanak tájékoztató füzetet, amelyben megtalálhatják a legfontosabb tudnivalókat: legyen az akár a hivatalos szervek és civil szervezetek címe, telefonszáma.

Sok család nehezen találja meg az utakat, megoldásokat. Csilla például szinte véletlenül tudta meg, hogy most, a tíz évig tartó gyes után jogosult az ápolási díjra. Ám az máig nem egyértelmű, jár-e neki a kiemelt összeg. Ez pedig nem mindegy: a négygyermekes család életét anyagilag megtépázta, hogy az anya nem mehet dolgozni.

A sérült családtagot gondozók, nevelők nehezen kapnak segítséget. Csilla ezért mozgalmat szeretne elindítani, melynek a neve Színes ÉletKözösség lenne. Olyan csoportokra volna szükség, ahol a hagyományos, összetartó életforma elevenedne meg. Öszszejárnának énekelni, zenélni, támogatnák egymást, a tanulás része volna a mindennapoknak, s jutna hely az átlagtól eltérő családoknak és a nagyszülőknek is.

Április végére konferenciát és segélykoncertet terveznek, mely a hidat jelentő információk szabad áramlását hivatott hirdetni és támogatni. Milán a többi gyerekhez képest egészen másképpen látja a dolgokat, ez teszi őt különlegessé a szülei szemében. Csilla gyakran lejegyzi a fiú szavait. Meséli: a múltkor leszidta a kisfiát, hogyan teheti ki a lábát otthonról sál nélkül? Mire a srác ártatlanul visszakérdezett: „Minek sál a lábamra? Anélkül is ki tudok jönni a lakásból!” Milán ma valakivel életében először találkozott, s mindjárt így köszöntötte: „Üdvözöllek, lépj be a világunkba!”