Lengyel Gabriella: Függő viszony

A lány reggeltől estig másra sem figyel, csak őrá, az első pillantás és az utolsó simogatás is az övé. Tizenöt éves, összegyűjtötte rá a zsebpénzt, megvette. Igen, az okostelefonjáról van szó, „aki” – illetve a túlsó végén sorakozó barátok meg az őket égető témák – szép lassan átvette az irányítást. Csak poénkodunk, ez miért baj? – kérdezi a túsz. De az már egyáltalán nem vicces, amikor ebéd közben, az asztalon a kés és a villa mellett ott lapul a telefon is. Üzenget a karácsonyfa alól, útközben a kocsiban, éjjel a sötétbe. A tiltó szándék persze azonnal cirkuszolást szül.

Azt mondják, a fiúkkal az első, a lányokkal a második tíz év a nehezebb. Ebben a korban a nagy többség szabotálja a közös családi programokat, se színházba, se korcsolyázni nem akar jönni. Ám a család döntött: vissza kell hódítani a gyereket. Szigorúan szabályoztuk, mikor és mennyit lehet telefonozni, miben kell segíteni. Mindemellé csábító programokat szervezünk.

Összeszorított szájjal hallgatott, aztán durcásan eltűnt a fürdőszobában. Leszedett bennünket a közösségi oldaláról, már nem vagyunk ismerősök. A harcból háború lett. A tét a családi kötődés. Nem adjuk fel.

Egyszer talán még hálás lesz érte.