'Nem kellett kiadnom több százezret - picit szomorkodom'

Kedves Ágnes!
Lépten-nyomon látom, hogy az embereknek mennyi bajuk van. Ehhez képest az én „panaszom” talán még nevetséges is. Egyszer, még évekkel ezelőtt, ön nagyon jó tanácsot adott egy családi ügyünkben, ezért kérem, beszéljük meg ezt a mostanit is. Ezúttal azért szomorkodom (egy picit), hogy nem kellett kiadnom több százezer forintot. No, nem buggyantam meg, kezdem az elején.
Egyedül neveltem fel Marcsi lányomat. Vállaltam egy félállást is a meglévő egész mellé, végül a kislányom lediplomázott – ennek már 12 éve. A véletlen szerencsének köszönhetően remek állást kapott, megbecsülték, jól keresett.
Boldogan láttam, hogy rátalált egy remek férfira is, Péterre, aki minden értelemben a tenyerén hordozta. Tíz éve éltek már együtt. Ha néha négyszemközt szóba hoztam az esküvőt, a lányom lehurrogott, mit számít az a papír. Péternek amúgy szörnyű volt az első házassága, hallani sem akart újabbról. Teltek az évek, igazán boldogan éltek együtt. (Én közben összejöttem egy ifjúkori ismerősömmel, jól megvagyunk, de még nem költöztünk egybe.)
Péter váratlanul külföldi kiküldetést kapott – három évre, ráadásul jó messzire. Olyat, hogy viheti magával a barátnőjét is. Lesújtott a hír, de végül is három év nem olyan sok, s napi kapcsolatot tudunk tartani. Meghívtak a kedvesemmel a búcsúbulira, amelyet egy elegáns étteremben tartottak a rokonok és barátok számára. Marcsi felhívta a figyelmemet, hogy nem kell kiöltözni, mert ez egy fiatalos buli lesz. Így is tettünk, a lányomék is farmerban, pólóban voltak. Egyszer csak az este közepén eltűntek, majd egy anyakönyvvezetővel tértek vissza, teljes esküvői díszben. Marcsikám káprázatosan szép volt, hófehérben, fátyollal.
Mindenkit szinte fel kellett mosni! Senki nem tudta a két tanún kívül, mire készülnek. Azt mondták, senkitől nem kell nászajándék, nekik ez a meglepetésokozás esett jól. S utána tényleg nagyon jót buliztunk.
Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Picit fáj, hogy kimaradtam a tervezgetésből, a készülődésből, az örömanyai feladatokból. Viszont nagyon örülök, hogy a lányom révbe ért.
Üdvözlettel: Mária

Kedves Mária!
Szerintem a lehető legjobban történt minden! Ha alszik rá egyet-kettőt, ön is így fogja érezni. Megspórolta a rengeteg költséget, az idegeskedést, az izgulást, hogy mit vegyen fel, minden sikerül-e. Cserébe kapott egy nagyszerű meglepetést! Fogadja el: egy harmincas éveiben járó, mai fiatal nő nem biztos, hogy úgy képzeli el az esküvőjét, mint az anyukája. A lényeg, hogy a huncutság jól sült el és mindenki boldog…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes