'Rossz hírem van: önök semmit sem tehetnek'

Kedves Ágnes!
Valójában nem is tanácsért fordulok önhöz, hanem a véleményét kérem a fiam ügyében. A férjemmel a hatvanas éveink második felében járunk, nem vagyunk gazdagok, de jómódúnak számítunk.
Mindkét fiunknak házat építettünk, vannak kocsik, gépek, földek, porták: a családi gazdaságunk nekünk is és a fiainknak is munkát, tisztes megélhetést ad. A kisebbik fiam miatt fáj a szívem. Nagyon rendes, dolgos ember, 43 éves. És még nincs gyereke, úgy gondoljuk, nem az ő hibájából. Hat éve megismerkedett egy helyi, elvált kisgyermekes asszonnyal. Nem örültünk neki, hogy a választottja egy gyermekes nő, de elfogadtuk Krisztát és aranyos, ügyes kislányát. Ők akkor albérletben éltek, a fiatalasszonynak, bolti eladó lévén, nem volt könnyű a megélhetés. Beköltöztek Peti nagy házába, hamar beleszoktak a jobb életbe.
Kapcsolatuk elején megbeszélték, mit akarnak egymástól. A fiam elfogadta a gyereket – akit azóta is szeretettel nevel –, de sajátot is akart, megállapodtak. Aztán, ahogy teltek az évek és már sor került volna a gyermekvállalásra, Kriszta mindig talált kifogást, halogatta az ügyet.
Aztán tavaly ősszel, egy családi összejövetelen az egyik rokonunk kérdésére harsányan kijelentette: ő már nem szül többet, elég ez az egy! Peti azóta búskomor, fásult. Mi pedig azt gondoljuk, hogy ez így nem tisztességes. Kriszta csak a jobb életért, az anyagi és családi biztonságért van a fiammal, akinek más nővel még lehetne családja. Mi a véleménye?
Üdvözlettel: Márti

Kedves Márti!
Igyekeztem tömöríteni hosszú levelét. Azt kell mondanom, lehet alapja a család feltételezésének. Két érett ember kapcsolatának nemcsak a szerelem lehet az alapja, hanem a közös célok és a kölcsönös kompromisszumok is. Úgy tűnik, Kriszta nem tartja magát e két utóbbihoz. Ez nem fair, mivel megállapodtak annak idején. De vannak ilyen emberek, aki adni nem akarnak, csak kapni. Fia élettársa ez esetben úgy gondolja, hogy a barátja igenis nevelje, tartsa el az ő lányát, de közös gyereket nem akar, elvégre neki már van.
A rossz hírem viszont az, hogy önök semmit sem tehetnek. Amíg Petiben nem születik meg a szándék a szakításra, addig ez a helyzet nem változik. Lehet, hogy a fia beletörődik Kriszta önzésébe. De az is lehet, hogy összeszedi magát és elküldi – még ha ez hat év után nem is olyan könnyű. Ha a fia erőtlen vagy fásult az életén változtatni, sajnos a család nem teheti meg helyette. Ha mondják neki a magukét, azzal csak eltávolítják. Ha meg Kriszta fülébe jut, kész a családi háborúság. Tehát nem nagyon van mit tenni, csak álljanak Peti mellett szilárdan.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes