'Szeretnék minél előbb két lábra állni!' Olvasónk kálváriája

Varga János Antal tavalyelőtt szalmahordás közben belelépett a tarlón egy rozsdás drótba. Csúnyán megszúrta a talpát, kórházi ellátásra szorult. Öt és fél hónapig volt táppénzen. A 49 esztendős férfi, a cserkeszőlői gyógyfürdő úszómestere és rendszerkezelője – otthon jószágokat is tartott – tavaly januárban visszament dolgozni, de a korábbiakhoz hasonló megterhelő munkát már nem végezhetett, noha sportolói múlttal azelőtt az átlagosnál jóval többet is elbírt. Pár hónap múlva minden előzmény nélkül dagadni kezdett a lábfeje. A szentesi kórházban térd felett amputálták a bal lábát.

– Csak ez a hosszú csonk maradt – mutatja a lábát, amikor meglátogatom. – Hogy újra rendesen járhassak, műlábat szerettem volna, amit egy szentesi vállalkozó készített. Megkaptam a gyakorló segédeszközt, amibe nem illeszkedett a csonkom, így használni sem lehetett. Egyértelmű volt számomra, hogy a végleges műlábamat már nem tőle rendelem meg. Kunszentmártoni közvetítéssel jutottam el egy budapesti kft.-hez.

A protézist a céget képviselő ortopédiai műszerész mester személyesen vitte el Cserkeszőlőbe, ám a megrendelő nem tartózkodott otthon, így az édesapjával akarta átvetetni, aki erre nem volt hajlandó. Varga János Antal legközelebb már otthon volt, de ez a próbálkozás sem járt sikerrel, mert nem tetszett neki a műláb, ő nem ilyet kért.

A felek összeszólalkoztak, rendőr is megjelent a helyszínen. Miután lecsillapodtak a kedélyek, a rokkant férfi engedett a nyomásnak, és felpróbálta a műlábat. Nem érezte tökéletesnek, mégis átvette, sőt aláírta a papírokat, amit utólag nagy hibának tart. Az eszköz súlya 8 és fél kilogramm, s leüléskor jelentős eltérést mutat az egészséges lábától, így szerinte használhatatlan. Szigorúak a garanciális feltételek is: például a hízás-fogyás kizáró ok, a „kihordási” idő pedig három év, tehát addig nincs lehetőség másik protézist kiíratni a szakorvossal.

Olvasónk azt szeretné elérni, hogy tegyék semmissé a korábbi receptjét, a gyártó pedig fizesse vissza a kiutalt összeget az egészségbiztosítási pénztárnak. Csak ezután tudna megfelelő műlábat készíttetni magának, de mint mondja, azt már egy másik vállalkozónál.

Megkerestük a magánkézben lévő egészségügyi szolgáltató céget, hogy a történetet a helyszínen járt műszerész és az ügyvezető szemszögéből is megvilágítsuk. Mindkettőjükkel hosszan beszélgettünk, majd egyeztettük cikkünk őket érintő részét, ám a nyilatkozatuk és a cég nevének megjelentetéséhez nem járultak hozzá. Időközben megtudtuk, hogy Varga János Antal levelet kapott az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP), melyben konzultációra küldték Orosházára, egy általuk kijelölt ortopéd orvoshoz, aki szakvéleményt adott a protézisről, amiről értesítette a gyártót és az OEP-et. Az ügyvezető személyes konzultációt kilátásba helyezve vette fel a kapcsolatot olvasónkkal, hozzánk pedig tájékoztatást küldött: „Varga úr egészségi, fizikális, anatómiai adottságait, az orvosi javaslatot és a jogszabályi hátteret figyelembe véve igyekszünk az optimális megoldást megtalálni a panaszos mobilizálása érdekében.”

Véleményt kértünk az OEP-től is. A sajtóosztály a következőket közölte: „Az ellátás egyedi jellegéből adódóan előfordulnak az olvasói levélhez hasonló panaszos esetek, melyek általában rendeződnek a beteg és a gyártó között, azonban kis számban az OEP lakóhely szerinti területi hivatalához történt bejelentés alapján az ügyet kivizsgálják. A vizsgálat ilyen esetekben a jogszabályban előírtak betartásának ellenőrzésére irányul, amelynek alapja a felíró orvos szakvéleménye az elkészült eszközről. A konkrét betegpanasz kivizsgálása jelenleg folyamatban van, az egyedi esetekre vonatkozóan egyéb érdemi felvilágosítást nem adhatunk.”

Varga János Antal nemcsak az OEP-nél, hanem a fogyasztóvédelmi hatóságnál is panaszt tett. Tőlünk így köszönt el: „Szeretnék minél előbb két lábra állni!” Ha sikerül, arról is beszámolunk majd – megígérjük.