Guba Zoltán: Nyomás alatt

A férfi jó alany: megértő, segítőkész, ilyes kérdésre sosem mulasztotta el válaszolni, hogy persze. Ezt mondta másnap is, az ígértél valamit, légy szíves, csináld meg bírálatra is, kiegészítve azzal, hogy rögtön indulok. Az asszonyka harmadjára már sírt, topogott, miért az én párom a világon a leglustább. Ez többnyire hatott. A villanykörte cseréjéhez némi segítséget kért: a gyereket új izzóért a garázsba ugrasztotta, asszonyának a széket kellett tartania s uracskája térdét, mert a magasban félt. Jött még a szomszéd, aki kérésre sört nyitott, s zseblámpával világított, mert a villany nem játék. Igaz is! Mindjárt megvagyok, ígérte a férfi, és tekert, sört ivott. S tovább tekert izomból, és szólt, miért nem égsz, te dög! És még tekert. Az izzó megadta magát, a férfi tenyerében összetört, bosszúból összevágta a kezét, a vértől elájult. Szerencsére puhára esett, a szomszédra. Azért bekötözött kézzel hétig az ágyat nyomta. Sóhajtozott, ember ennyit nem szenvedhet.

A bajok ekkor kezdődtek. Könyvek közé tett pálinkáját kereste, de ital helyett vérnyomásmérőt talált. Asszonykája régóta riogatja, nem normális, hogy télen-nyáron olyan az arca, mintha a szoláriumban elaludt volna. Az se tipikus, hogy még mínusz öt fokban is izzad a homloka. Ugyan, nincs semmi bajom, azt én megérezném, felelte a férfi. Hanem most bátor tettre szánta el magát. Mérni kezdett. Na, nem, felelte az első kísérletre. A higany 180 körül mocorgott. Nyugodj meg, parancsolt magára. És érezte, nyugszik. Lefeküdt, mért, 195. Felállt, sétált, mért, 210. Lábát felpolcolva ledőlt, fejére, bokájára jeget rakott, fél óra múlva mért: 160. Na ugye, jó az irány, mondta a férfi. Kicsit megnyugodott, elszunnyadt egy órácskát, majd újra mért. Csak 90, döbbent meg. Az nem lehet, guggolni kezdett, a 80-at simogatta a mérő. Kávét ivott, mért, érezte, jó az irány. Csak izzadt, arca-füle égett, a mérő 180-at mutatott. Felpolcolt lábbal ledőlt, érezte, a vérnyomása vészesen lepottyan, újra emelnie kell. Föltornázta, majd megint vissza. Úgy nyolc órája küzdött, mikor rájött, így be fog tekeredni. A teraszra battyogott a mérővel, kalapácsvetőként négyet pörögve a tuják közé repítette. Volt nyomás, nincs nyomás, szólt elégedetten, ebből új sportág is lehetne.

Végre úgy megnyugodott, hogy este, mikor asszonykája kérdezte tőle, szívem, nem láttad a vérnyomásmérőt, mosolyogva felelte: amióta örökösen rendet raksz, semmit se találok.