Inkább fúrják, mint ássák

Az ember oszt-szoroz, s amikor a vezetékes víz köbméterének ára sok helyen már a 700–1200 forintot is eléri, dönt: kút kell! Egy (vagy két-három) év alatt bejön az ára, attól függően, mekkora mélységből tör fel a víz, milyen a talaj.

S kell még az engedély, ami belekerül 70–100 ezer forintba: terv, adminisztráció, kérelem, jegyző, földhivatal, használatbavétel. Számos kútásó azt reklámozza, hogy ekkora összegért kompletten elvégzi a munkát. Az ismeretségi körömben akad, aki így dolgoztatott, s évek óta működik a kút – ő lehet a szabályt erősítő kivétel? Mert a profik többsége állítja, hogy ekkora summából nem lehet szakszerűen, lepapírozva, leadózva elvégezni a munkát. Mégis a kutak száma évről évre gyarapszik. Senki sem tudja, mennyi van összesen az országban – jó, ha a legálisakat számba lehet venni. (Történt is egy próbálkozásocska a parlamentben, hogy a titokban készített, be nem jelentett víznyerő helyeket törvényesítsék, majd egyszerűbb szabályok mellett olcsón lehessen új kutakat készíttetni, de a képviselők elvetették az ötletet. Maradt a káoszos helyzet.)

Mit tegyen, aki szabályosan akar eljárni? Legelső teendője kikutatni, milyen mélyen van a megfelelő mennyiségű és minőségű víz. Ehhez szomszédolni kell, felderíteni, kinek van már kútja, s az milyen paraméterekkel rendelkezik. Ha például csak 40-50 méter mélyről fakad, számoljunk, megéri-e kiadni nagyjából félmillió forintot a kutunkért, mikorra hozza be az árát a vezetékes vízhez képest? Ha döntöttünk, első lépésként engedélyt kell kérnünk az illetékes jegyzőtől.

Az eljárás két részből áll. Az elsőben az adatlaphoz csatolandó a kútszerkezeti rajz – ezt meg kell terveztetni –, a tulajdoni lap, a helyszínrajz (ezeket együtt kell benyújtani a jegyzőhöz). Az engedély birtokában lehet megkezdeni a kútfúrást. Amikor elkészült, a használatbavételi engedélyért ismét a jegyzőhöz kell fordulni. Ezt követően egy köbméter vizünk 10–30 forintba kerül. Sokszorosan olcsóbb így az öntözés, mintha vezetékes vizet használnánk.