Jogi esetek: Ki védi az anyóst?

Ugyanis a rendőrség elrendelte az ideiglenes előzetes távoltartást – ami nagyjából annyit tesz, hogy az apának három napra el kell költöznie, nem érintkezhet a bántalmazottakkal, de még a munkahelyük, iskolájuk közelébe sem mehet. Ez a jogintézmény nagyjából arra való, hogy a bántalmazottnak legyen ideje fenyegetettség nélkül eljárást indítani. Annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy a rendőrség – ki tudja, miért – az ideiglenes előzetes távoltartást csak a feleség és a lány tekintetében rendelte el, az anyóséban nem.

Ezután a következő lépcső az úgynevezett megelőző távoltartás, amit már a bíróság rendelhet el. Itt akart közbelépni az ügyészség, amelynek az ilyen – egyébként polgári – eljárásokban az a dolga, hogy a bántalmazottak érdekében beavatkozzon, ha azok a jogaik védelmére nem képesek. Mivel egyébként az eljárás az anyára és a lányára nézve kedvezően alakult, ezért ebben az esetben az ügyészségnek az volt a fő mondandója, hogy az anyós is bántalmazott, ezért a megelőző távoltartást az ő esetében is ki kellene mondania a bíróságnak.

Csakhogy a bíróság erre azt felelte, hogy bár az ügyész a vonatkozó törvény szerint felléphet, de az eljárás kezdeményezésére jogosult személyek között nem szerepel. Ebből az a következtetés adódott: ha a rendőrség úgy látta jónak, hogy az anyóstól nem kell távol tartani a verekedős családfőt, akkor az ügyész – ha be is lép az eljárásba a bántalmazottak érdekében – csak azt folytathatja, amit a rendőrség már elkezdett.

S mivel nem fogtak távoltartási eljárásba az anyós vonatkozásában, az ügyész sem kezdeményezheti, hogy maradjon tőle távol a veje – hiába bizonyosodott már be, hogy az ilyen találkozónak súlyos következményei lehetnek.

A per számos fellebbezést megélt, míg végső soron az a döntés született, hogy az ügyész nemcsak folytathatja, amit a rendőrség elkezdett, hanem mindent megtehet a perben, ami a bántalmazottak érdekében áll. Így a megelőző távoltartást – ami legfeljebb hatvan napra szól – végül tehát ki lehetett volna terjeszteni a nagymamára – ha nem telt volna el időközben egy csomó idő.