Ne várjunk, amíg megtörténik a baj! Tartsuk szemmel értékeinket!

AMIKOR A BETEG MEGKAPJA a laboreredményeit, legjobban az érdekli, a határérték fölött vagy alatt van-e a vércukor- és a koleszterinszintje. Ugyanez a helyzet vérnyomásméréskor is. Három olyan érték, amit azért szükséges rendszeresen vizsgáltatni magunkon, mert ezek mérésével már akkor észrevehetőek a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy azok kockázati tényezői, amikor még nem okoznak tüneteket.

Család-otthonMunkatársunktól2015. 03. 19. csütörtök2015. 03. 19.
Ne várjunk, amíg megtörténik a baj! Tartsuk szemmel értékeinket!

A tartósan magas vérnyomás-, vércukor- és vérzsírértékek legnagyobb veszélye, hogy sokáig lényegében semmilyen tünetet nem okoznak. A sok évig fennálló rendellenes értékek azonban sajnos már az első pillanattól kezdve kifejtik károsító hatásukat.

A későbbiek során pedig számos betegséget okozhatnak, mint például vesebajt, alsó végtagi érbetegségeket, plakk-képződést a különböző erekben, amputációt eredményező érelmeszesedést, szívelégtelenséget, szívizominfarktust stb.

A cukorbetegség a négyszeresére növeli az infarktus kockázatát, a magas vérnyomás az esetek több mint 85%-ában a stroke elsődleges okozója. Az emelkedett koleszterinszint pedig csaknem két és félszeresére is megnövelheti a koszorúérbetegség halálozási kockázatát.

A határértékeket enyhén meghaladó eltérések esetén – például ha csak kissé emelkedett a koleszterin- vagy vércukorszint – legelőször életmód-változtatás javasolt, csak ennek eredménytelensége után kell áttérni a gyógyszeres kezelésre. Vannak azonban olyan állapotok, amelyekben rögtön indokolt a gyógyszeres terápia. Legyünk türelmesek! A különböző célértékeket sokszor csak hosszas kúrával sikerül elérni és fenntartani.

Előfordul, hogy többféle gyógyszert is felírhat az orvosunk, és természetesen számos kontrollvizsgálaton is meg kell jelennünk. Hosszú távon, ha sikerül a vércukor- és a koleszterinszintünket, valamint a vérnyomásunkat a megfelelő tartományban tartani, érezhető lesz ennek jótékony hatása a szervezetünkre.

Kezelőorvosunk azzal kapcsolatban adhat eligazítást, hogy az ideálishoz képest saját értékünk rendben van-e vagy sem. Nagyon fontos a háziorvos szerepe, mivel a betegek először leginkább hozzájuk fordulnak egészségügyi problémáikkal. Általában ő kezdeményezi a különböző vizsgálatokat, és sokszor ezen a szinten is megoldható a célértékek elérése. Amennyiben ez mégsem sikerülne, beutalja a beteget a megfelelő szakorvoshoz. A páciens hosszú távú követése a háziorvos és a szakorvos együttműködését igényelheti.

Még a kezelt cukorbetegség, magas koleszterinszint és magas vérnyomás esetén is számolni kell a súlyos szív- és érrendszeri megbetegedések, például a szív- vagy agyi infarktus fokozott rizikójával.

Férfiak esetében 45, nők esetében pedig 55 éves kor felett már érdemes gondolni a szív- és érrendszeri problémák megelőzésére, s megfelelő gyógyszerrel csökkenteni a vérrögképződés, az infarktus előfordulásának kockázatát.

Ne csak akkor kezdjünk el e kérdéssel foglalkozni, amikor már megtörtént a baj!