'Bizony, ön egyszerűen féltékeny'

Kedves Ágnes!
Húszéves lány vagyok, a bátyám 30. Édesapánk korán meghalt, anyukám egyedül nevelt minket. Az utóbbi években  azonban Péter szinte családfővé nőtte ki magát. Elég jól keresett, abból sokat adott haza, s általában ő hozta meg a családi döntéseket, mindig anyu és az én érdekeimet tartva szem előtt. Biztatott, hogy menjek egyetemre, segíteni fog, de akkor nem volt kedvem tanulni, dolgozni mentem. Bár nagy a korkülönbség köztünk, igen közel állunk egymáshoz, ő egyben a legjobb barátom. De mindez lassan a múlté. Egy évvel ezelőtt megismerkedett egy nővel, azóta a mi életünk szinte összeomlott.
A nő három évvel idősebb nála, elvált asszony, van egy hatéves gyereke. Nyilvánvalóan férjet akar fogni magának, hogy legyen, aki felneveli a fiát. Nem vagyok elfogult vele szemben, elismerem, hogy nagyon csinos, jól öltözködik, kedves a modora. Nem csoda, hogy buknak rá a pasik. De más különösebb értékét eddig még nem tudtam fellelni.
Amúgy gyógyszerész és a patikában ismerkedtek meg a bátyámmal, amikor anyu gyógyszerét ment kiváltani.
Azóta verem a fejem a falba, mert helyettem indult el… Péter fél éve hozzá költözött, s most már az esküvőt tervezik. Anyánk azóta csak sír, nem tudja elfogadni Nórát. Nagyon nem illik a mi családunkba. Fenn hordja az orrát, túlzottan divatozik, szerintem szórja a pénzt. Péter továbbra is segíti anyut, rendszeresen ad neki pénzt. Eleinte hetente kétszerháromszor is hazaugrott, de most már egyre ritkábban. Van úgy, hogy másfél hét is eltelik, mire ránk nyitja az ajtót. Igaz, naponta telefonál, de az mégsem ugyanaz. Úgy érzem, örökre elveszítjük őt.
Üdvözlettel: Orsi

Kedves Orsi!
Bizonyára nagyon jól működött az a régi kis családi hármas, melynek fészekmelegében olyan jól elvoltak mindnyájan. De egész egyszerűen sem anya, sem húg nem kívánhatja, hogy egy fiatal férfi lemondjon a családalapításról.
Persze, most biztosan rávágná, hogy nem kívánják, csak éppen Nóra nem alkalmas Péter feleségének.
De miért nem? Diplomás, önálló nő, aki egyedül neveli a gyermekét. Ráadásul szép és kedves is, gondolom, nem lenne nagy gond neki férjet fognia, ha csak ezt akarná. De igazából miért hiszi, hogy a bátyját, ezt az igen rendes, derék fiatalembert csak érdekből lehet szeretni?
Hát bizony, kedves Orsi, ön egyszerűen féltékeny. Pedig igenis van lehetőség megtartania a bátyja szeretetét és barátságát. Kezdje ott, hogy húz egy vonalat és innentől kezdve egyetlen rossz szót sem szól Péter választottjára, akit megpróbál jobban megismerni és elfogadni. Ön is úgy járna legjobban, ha mindkettőjüket szeretné…
S ha ön közvetítene, akkor az anyukájuk is hamarabb megbékülne.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes