'Ha egy nőben az esküvő előtt ilyen kétely támad, annak komoly oka van'

Kedves Ágnes!
Kissé irigykedve olvastam a pár héttel ezelőtti esetét, amikor a tíz éve együtt élő pár egyszer csak meglepetésesküvőt csapott. Mert szépen végződött a történet. Az én párom karácsonykor eljegyzett és szeptemberben megtartjuk az esküvőt. Így most boldog, tervezgetős időszaknak kellene lennie, de szüntelenül veszekszünk. Mindenen. Dénes teljesen másmilyen esküvőt képzel el, mint én vagy a családom.
Három éve vagyunk együtt, és azért házasodunk össze, mert most már mindketten gyereket akarunk. Én 28 éves vagyok, Dénes 34. Falusi családom nagy esküvőt kíván, templomban, százhúsz vendéggel, egy szem gyerekként mindent meg akarnak adni nekem. (Nagyszülőim már úgyis sokat keseregtek, hogy vénlány leszek.) Anyukám teljesen feldobódott, tervez, nyüzsög, apu meg rendesen kinyitotta a pénztárcáját.
Az a baj, hogy a vőlegényem kijelentette: csak polgári esküvő lehetséges, hétköznap, csupán a két tanúval. Hát ezt semmiképpen sem fogadhatom el! A szüleim belebetegednének, nem bocsátanák meg nekem. És nagyon nem ezt érdemelnék! Már csak azért sem, mert ők vették nekem a lakást, amibe nyáron költözünk. De különben sem. Dénes azt mondja: beégne a barátai előtt egy régimódi, nagy falusi esküvővel. Igaz, a barátai mind szinglik vagy együtt élnek valakivel.
No és a templom. Az egész családunk hívő, én magam is, bár nem vagyok minden héten misére járó. Dénes zaklatott, szétszóródott családból származik: az anyja korán elhagyta, az apja azóta már a sokadik élettársánál tart. Ő korán eljött hazulról, alig tartja a kapcsolatot a szüleivel. Nem hisz semmiben, s viccelődni szokott az én „csőlátásommal”. Aztán, ami nagyon fáj: akar ugyan gyereket, de szigorúan csak egyet, mert a mai világban pont elég ennyi – aki hozzá hasonlóan szintén nem lesz megkeresztelve. És még több, kisebb-nagyobb dologban is ragaszkodik az elképzeléseihez. Például a politikai nézeteink sem egyeznek. Ezt még elviselném, de agresszíven csepüli az enyémeket. A pénz kezelésében sem értünk egyet.
Bevallom, elbizonytalanodtam. Mindig nekem kell engednem mindenben, soha nem érvényesülhet az én óhajom. Ha így lesz a házasságban is, nem tudom, kell ez nekem…?
Üdvözlettel: Zsófia

Kedves Zsófia!
Tapasztalatom szerint, ha egy nőben az esküvő előtt ilyen kétely támad, annak komoly oka van. Ön nem az érzéseiben bizonytalan, hanem abban, hogy összeillenek-e, fog-e működni ez a házasság.
Sajnos valóban aggodalomra ad okot, hogy az alapvető dolgok egyikében sem értenek egyet. Világnézet, politikai beállítottság, gyermekvállalás, pénzkezelés – ezek alapkövek a házasságban. Nem biztató az sem, hogy az esküvő tekintetében Dénes semmi kompromisszumra nem hajlandó. Simán megbántaná az ön szüleit, s akkor önről még nem is beszéltünk. Ehhez képest eléggé másodlagos, hogy a haverok mit szólnának. Egyébként az is lehet, hogy semmit, de a haverok barátnői biztosan nem lennének felháborodva. Ha meg mégis, nem kell őket meghívni.
De ennél is fontosabb, hogy két ember hosszú távra tervezett kapcsolatában nincs helye egyikük diktálásának sem, senki sem kényszerítheti az akaratát a másikra. Most még dönthet.
Akár el is lehet halasztani azt az esküvőt…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes