Árulkodó cipőkötés

Lehet egy gyerek minden szempontból tökéletesen iskolaérett, mégis adódhatnak nehézségei az első osztályban.

A testi érettségnek – a megfelelő testsúly és magasság elérése mellett – jól látható jele például a fogváltás megindulása. Ha egy nagycsoportosnál ez még nem kezdődött el, akkor ezen érdemes elgondolkodni. A kézügyesség ugyancsak meghatározó.

– Árulkodó jel, ha az óvodás nem szeret rajzolni. Előfordul persze, hogy szívesen és sokat rajzol a gyerek, ám nem biztos, hogy a szűk vonalközbe is be tudja kényszeríteni a ceruzát. Akkor lesz képes szépen íni, ha élvezi is, amit csinál, ha van kedve hozzá – mondja Kulcsár György. – Gyakran érvelnek a szülők azzal, hogy ügyesen legózik az ovis, ami nagyon jó, de ettől még a ceruzakezelése nem lesz finomabb. Fél évvel az iskolakezdet előtt azt szoktam javasolni, hogy mindennap ültessék le a gyereket tíz percre, és kérjék meg, hogy a vonalak közt maradva színezzen. Ez a legjobb edzés. Emellett a cipőkötés is jól mutatja, hogy az idegrendszere megérett- e az iskolára. Ha már képes rá, akkor két perc alatt megtanulja, míg ha nem, akkor teljesen felesleges ezzel kínozni.

Sokakat aggaszt, hogy túl mozgékony a gyerek. Figyeljük meg, tud-e elmélyülten játszani.

Félreértés ne essék: a tévézés és a számítógépezés nem tartozik ide. Ha képes fél órát társasjátékozni, akkor jó irányba halad a figyelme ahhoz, hogy az iskolában is meg tudjon ülni. Ha azt tapasztaljuk, hogy az egyik játéktól a másikig kap, semmiben sem tud elmélyülni, az intő jel. Ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni. Jó, ha eldől, melyik a gyerek domináns keze. Nem azt kell figyelni, melyik kezében fogja a ceruzát vagy a kanalat, hanem hogy jobb vagy bal kézzel tologatja-e a kisautót, dobja a labdát. Ha dühös és odacsap, azt melyik kezével teszi. Ha mindig ugyanazzal, akkor rendben vagyunk. Ha váltogatja a kezeit, akkor megint csak érdemes szakember segítségét kérni – mondja Kulcsár György.

Divat a fejlesztés, ám nincs minden gyereknek szüksége rá. Ha lehetőségük nyílik a szabad játékra, úgyis olyat fognak választani, ami fejleszti őket. A szülők mindenféle szakkörre járatják a mai óvodásokat, hogy az iskolában majd sikeresek legyenek. Mivel emiatt kevés idejük marad a játékra, a feladatokat nem szórakozásnak, hanem tehernek élik meg. Már akkor ellenérzésük lesz a tanulással szemben, mikor még el sem kezdték az iskolát – állítja a szakember. Fejleszteni – leginkább nagycsoportban – azokat a gyerekeket kell, akiknél fennáll a tanulási zavar gyanúja. Ez az egy év elég arra, hogy a hátrányok zömét ledolgozzák, így nem fognak már a rajtnál bukdácsolni a leendő elsősök.