Kopp, kopp, koponya - Finom érintések ígérnek enyhülést

A koponya finom érintésein alapuló – első pillantásra a masszázshoz hasonló – craniosacralis terápia nem új keletű, bár nálunk még kevésbé ismert. A szó maga a cranium=koponya és a sacrum=keresztcsont szavakból származik. Alapja – a keringés és a légzés mellett – a craniosacralis rendszer, amely a szervezet harmadik nagy ritmusát képezi. Így szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirokkeringéssel, a tüdővel, a hormonális folyamatokkal, a csont- és izomrendszerrel.

Család-otthonLengyel Gabriella2015. 05. 19. kedd2015. 05. 19.

Kép: , Image: 51823257, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: yes, Credit line: Profimedia, Alamy, Fotó: Profimedia

osteopathy, Cranio-Sacral therapy, headache, hardening
, Image: 51823257, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: yes, Credit line: Profimedia, Alamy
Fotó: Profimedia

A terápia során gyengéd érintésekkel kitapintják a craniosacralis ritmust, majd apró mozdulatokkal segítik az agyi-gerincvelői folyadék és a kapcsolódó lágy szövetek természetes mozgását. Ezek a finom helyreállító érintések fokozzák a test önszabályozó folyamatait, nyugalmi állapotba hozzák az idegrendszert. Hasznos lehet gyakori migrénes fejfájás, álmatlanság, krónikus nyak- és hátfájdalom, asztma, légzőszervi gondok, fülzúgás, stressz, kimerültség, depresszió, hormonális problémák esetén.

Ajánlják a gyermekkori viselkedészavarok, a dadogás és a pöszeség terápiájára is. Ez utóbbi keltette fel az érdeklődésemet, s vittem el az artikulációs nehézségekkel küzdő négyéves kisfiamat kezelésre. A kísérlet kétesélyes volt: vagy együttműködik, vagy éppen nem lesz kedve. A terapeuta pillanatok alatt megtalálta vele a hangot. Kezét a gyerek pocakjára és hátára tette, amit ő nyugodtan tűrt, ellazult, sőt ásítozni kezdett. Ezután érintette meg a koponyáját és az arccsontját. A fiam hanyatt feküdt, énekelgetett, békésen tűrte a simogatást. Néha fel-felállt, felkapott egy kisautót a játékos kosárból, majd visszamászott a kezelőasztalra. A néni vékony gumikesztyűt húzott, s megkérte a gyereket, nyissa ki a száját, mert bele fog nyúlni. Ezt is zokszó nélkül tűrte. Kiderült, hogy a nyelve alatti izmok túl feszesek, ezért formálja nehezebben a szavakat. Még néhány érintés az orrnyergen és a gerinc tájékán, s máris eltelt a fél óra. A terapeuta jelezte, hogy négy napig az átlagnál is elevenebb lehet a gyerek, közben figyeljük, mi változik. Nos, ezután égetni valóan csibész volt, még álmában is csak beszélt, beszélt. Harmadnap oviba ment, délután azzal fogadtak az óvónők, hogy egész nap csacsogott, mintha átszakadt volna a gát. A második kezelés után már elmaradt a túlpörgés, ám a beszéde azóta fokozatosan javul, egyre érthetőbb.

A terapeuta nem áltat bennünket villámgyors javulással, nem ígérget, ránk bízza annak a megítélését, hogy használ-e a kezelés. Nos, más mércéje nem lehet, mit is ér a terápia, mint hogy működik-e vagy sem…

Ezek is érdekelhetnek