Pörköltköszöntő rigmusok

Meglehet, kihalófélben levő hivatás a vőfélyeké, ám akadnak, akik hűen őrzik a dédapjuktól vagy nagybátyjuktól örökölt tudást. Nélkülük olyan lenne a násznép, mint a pásztor nélküli nyáj – vélik sokan. Mielőtt elindult volna a nászmenet, melyben a Demjéni Vagányok férfikar tagjai kitartóan fújták a nótát, kifaggattuk a 7. alkalommal megrendezett találkozó résztvevőit.

„Borban billegtetem barna bajuszom” – ehhez hasonló sorokkal kápráztatja el a násznépet a vőfélyek korelnöke, a 75 éves Mészáros Benjámin. Hosszú versének jellegzetessége, hogy 50 szó kezdődik „b” betűvel benne. A nagyrédei öregúr még ismeri a „régi krajcáros világból” származó mondókákat, melyek szájról szájra jártak. „A vőfélynek olyan szépen kell beszélnie, hogy még a részeg is megértse” – magyarázza, s hihetünk neki, hiszen 700 lagziban járatta meg almával és rozmaringgal díszített vőfélybotját. Büszke rá, hogy sosem lett az orra borvirágos. A kapatos vőfély ugyanis szégyent hoz a szakmára. Máig pironkodva emlegetik azt a kollégát, aki úgy megittasodott, hogy elejtette a forró tyúkhúslevessel teli tálat.

– Hámoros Pál vagyok, de nem mámoros – mondja a sajószentpéteri egykori buszsofőr, aki 48 éve vőfélykedik. Meséli, akadt olyan lagzija, ahol a lányos és a fiús szülők haragban álltak egymással, és főleg az ő leleményének köszönhető, hogy összehozta őket. A mulatozás végén bevallották: ha nincs az ügyes vőfély, a vacsora után ölre mentek volna…

Akad, aki a bemutatkozást is rímekben ejti meg, mint a Jászágóról érkezett úr is. „Major József az én becses nevem, s ahol vígan vannak legények és leányok, oda én betérek. Segítségére leszek a boldog ifjú párnak, s az örömszülőknek...” – versel. Major úr 100 évre visszamenően gyűjtötte össze Jászágó lakodalmas szokásait. Ágón árkon túli legény szőlőn túli lánnyal nem kelhetett egybe. Csak az egymás közelében élők házasodhattak, hogy a föld egyben maradjon. A jászoknál nem volt nyári lakodalom, mondván: „nem érünk rá mulatnyi, ha sok a munka”. A lagzikban éjfél után jött el a menyasszony pörgölésének ideje, amikor is egy szakajtó szalmát meggyújtottak, és a pár átugrotta a tüzet, hogy távol tartsa a gonoszt.

Nagy kérdés, hogy a közelgő nászéjszakára célzó sikamlós versikéknek van-e ma helye, amikor már egy beszólásért is szexistának bélyegezhetnek valakit. A pikáns népi rigmusokat szolidan használja a demjéni találkozó egyetlen női vőfélye, az Elekről érkezett, óvónői végzettségű Kovácsné Lévai Orsolya. Az egyben felszolgált sült kakasnál azért nála is belefér ennyi okítás: „Vőlegény urunk is nagyon vigyázzon, az új asszonynak sok tojást juttasson. Ne járjon más házhoz, tele legyen a kas, mert különben úgy jár, mint ez a kiskakas.”

– Nem vállalok részt ízléstelenségben. Létezik olyan vidék, ahol a vőlegény 50 ezer forintot kap, ha a lepedőn fekvőtámaszozik a násznép előtt. Majd ugyanennyi jár neki, ha ezt úgy teszi, hogy alatta fekszik a menyasszony. Az ilyesmi már nem az én stílusom – szögezi le a jászsági Csák József, aki ezernél is több lagzit vezényelt végig faragott hortobágyi pásztorbotjával. Azért ő sem szégyellős. Saját költésű Pörköltköszöntőjében részletesen taglalja, hogyan cserkészte be a vadat éjjel a vőlegény és az após, aki „nem hiába szedte a Viagrát”. Ebből is láthatjuk hát, hogy hagyományok ide vagy oda, a vőfélyrigmusok haladnak a korral…

Egy férfi persze megteheti, hogy a nősülés hátrányaira versbe foglalva hívja fel a vőlegény figyelmét. A kazincbarcikai Elek Gyula – aki már 5-6 éves korától kisvőfélyként szerepelt a násznép előtt – felkészíti a vőlegényt. Elmondja, milyen mozgástere marad, ha az asszony sodrófával kergeti: „Amikor majd az ágy alól hív elő a nejed, te bátran kivághatod: én azért se megyek…”