'Százszor is a fejéhez vágták: tönkretetted a gyerekkorunkat, megfosztottál az apánktól!'

Kedves Ágnes!
Szomorú történetet szeretnék elmondani a tágabb rokonságom köréből. Egyrészt tanulságul mások számára, másrészt kíváncsi vagyok a véleményére. Már az esküvő napján 32 évvel ezelőtt látta, érezte mindenki, hogy az a pár nagyon nem egymáshoz való. Pörgős, temperamentumos, nagyszájú lány, csöndes, visszahúzódó, gátlásos fiú. Rájuk illett a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást – de az együttéléshez ez kevés. A nagyobbik kislány hatéves volt, a kisebbik négy, amikor elváltak. Az asszony talált egy olyan férfit, aki jobban megfelelt az ambícióinak. Hatalmas lendülettel kezdett új életet, a régi férj albérletbe távozhatott a bőröndjével. Tamás ment is, beletörődött mindenbe, cserébe az ígéretért, hogy bármikor láthatja a gyerekeit. Ennek a „nagylelkűségnek” aztán hamar vége szakadt. Az exnej mindenféle kifogásokkal szabotálta a láthatásokat. A volt házastársak kapcsolata elmérgesedett. Tamás beperelte a volt feleségét, a bíróság neki adott igazat, egy darabig rendben is mentek a dolgok. Aztán újra elromlottak. Valahogy mindig az apa hétvégéjén akadtak halaszthatatlan iskolai programok, születésnapi bulik, sportversenyek. Tamás egyre rosszabb idegállapotba került. De nem adta fel a mind reménytelenebb harcot a gyermekeiért. Már magának perelte őket, de amikor a bíróság előtt ápolatlanul, az idegességtől dadogva, kiabálva megjelent, minden esélye elveszett. Akkor már két éve nem látta a kislányait. Leskelődött az iskola kapujánál, minden este a házukkal szemben ácsorgott és nézte az ablakokat. A volt neje rendőrt hívott rá. Tamás elvesztette tanári állását, leszázalékolták. Akkor kedvező fordulat jött, bár csak részben. A nagyobbik lánya 16 éves lett és kiharcolta, hogy időnként találkozhasson az apjával. Főleg szánalomból, mert sok öröme nem lehetett az idegroncs férfiban. De csoda történt: Tamás összeszedte magát, újra dolgozott. A lány 18 éves korában hozzáköltözött. Aztán a kisebbik is kezdett odaszivárogni. Ahogy nagykorú lett, ő is odaköltözött. Sajnos már nem sokáig tartott hármuk boldogsága, mert az apa néhány év múlva meghalt. A lányok meg alig akarnak szóba állni az anyjukkal. Százszor is a fejéhez vágták: tönkretetted a gyerekkorunkat, megfosztottál az apánktól!
Üdvözlettel: Sarolta

Kedves Sarolta!
Nemigen van mit hozzátenni ehhez a szomorú történethez. Sajnos nem is olyan ritka, hogy válás után az egyik fél megfosztja a másikat a gyerekeitől. Ez nagyon alantas dolog, másrészt pedig a legnagyobb vesztes a gyermek. Mindig ő issza meg a levét a szülei háborújának.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes