Balogh Géza: Segélykiáltás

„Tizennégy éves leveleki kisfiú vagyok, rejtélyes betegségben szenvedek, aminek az okát az orvosok se tudják. Ezáltal gyógyítani sem. Állandóan lázas vagyok, ami 42 fok fölé is felmegy. De most nem a saját problémám miatt kérek segítséget, hanem az anyukám miatt. Sajnos rákos beteg, hatszor műtötték már eddig, kemoterápiát kap. Már átesett egy 10 órás, különleges műtéten is, ami nekünk nagyon sokba került volna, ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jóvoltából, az anyagi helyzetünk miatt, méltányossági alapon nem ingyenesen végzik. Az utókezelés – a gyógyszerek, a speciális diéta és a nagy utazási távolság miatt – azonban így is igen drága, s ki tudja, meddig tart. Szükségünk lenne anyagi támogatásra, nagyon szépen kérem, aki tud, segítsen. Minden csekély összegért hálásak vagyunk.”

Levelek szabolcsi község, húsz kilométernyire Nyíregyházától. Ákos és az anyja számtalanszor megtette ezt az utat az utóbbi két évben. Volt, amikor busszal, máskor kocsival, de a legtöbbször mentővel. Szokványos kockaházban élnek a nagyszülőkkel, nekik köszönhetik a legtöbbet. A fiú apja ugyanis elhagyta őket rég, tartásdíjat se fizet, nem is tudják, mi lenne velük, ha nem lennének a nagyszülők. Pedig nekik sincsen sok, mindketten nyugdíjasok, ráadásul a nagymama szintén segítségre szorul, járókerettel közlekedik.

– Nagyon rendes kisfiú – kínál bennünket kávéval a nagymama –, látják, most se a saját bajával van elfoglalva, hanem az anyjáéval. Pedig az ő betegségével is kezdeni kéne valamit, hiszen azt mondják az orvosok, a rendkívül magas láz szabályosan elemészti a testét.

Két éve tart a család kálváriája. A baj az anyának, Gabriellának 2012. december 12-én egy szimplának induló cisztával, míg a fiúnak az év szeptemberében kezdődött.

– Nincs szerencsénk a tizenkettedikékkel – mondja fanyar mosoly kíséretében Lékáné. – Azon a napon mértünk először magas lázat nála. Gondolhatják, milyen pánikba estünk, amikor hallottuk, hogy rosszul lett az iskolában, és visítva jött érte a mentő. Azóta sajnos a láz szinte mindennapos, ma is 41 fokot mértünk.

Látva kétkedő arcomat, Ákos a hóna alá dugja a mindig kéznél lévő kis műszert, ami hamarosan veszett csipogásba kezd. Másnak tán az ijedtségtől hang sem igen jönne ki a torkán, ő azonban halálos nyugalommal közli: 41,1.

Már megfordultak vele minden létező helyen, de sehol sem tudják megfejteni a hirtelen lázrohamok okát. Pedig a debreceni és a szegedi klinikák legjobb orvosai vizsgálták. Volt időszak, amikor hetente kellett injekcióra menni vele Szegedre. Az pedig nem a szomszédban van, jó 250 kilométer, pesti átszállással meg majdnem 400. Az orvosok szerint a kisfiú rejtélyes betegsége is közrejátszhatott az anya állapotának rosszabbodásában. Szerencsére a nagy műtét jól sikerült, de még hosszú az út a felépülésig. Az olvasóktól remélt támogatás ebben és Ákos gyógyulásában is biztosan sokat segíthetne.