Min nevettünk? Trabantos kaland

Ezerkilencszáznyolcvanegyben két barátommal, Werner Gyulával, Somogyi Varga Vincével és a családjainkkal együtt egy-egy Trabant gépkocsival elindultunk a jugoszláv tengerpartra. Felraktuk az autók tetejére a sátrainkat, kempinggázfőzőinket és sok minden szükséges holmit. Udvarnál kilépve, Szarajevón áthaladva este értünk Konjic faluba, ahol a vadkempingben vertünk sátrat.

Másnap arra ébredtünk, hogy fiatalok – férfiak és nők – kerülgetik, nézegetik Trabantjainkat. Egyébként kedvesek, barátságosak voltak. Eközben megreggeliztünk, majd továbbindultunk Mostaron át Igrane felé. Késő délután értünk Igranéba, ahol egy hatalmas kempingben vertünk sátrat. A Trabantokat a sátrak előtt egymás mellé parkoltuk le. Másnap Makarskába mentünk, de a sátrakat „lezárva” otthagytuk egy cseh családra bízva. Korán keltünk, belaktunk tojásrántottával. A férfinépség nekiállt gyertyát pucolni, benzineskannából és műanyag palackból T–2 jelű „keveréket” tankolni, mivel arrafelé csak tiszta benzint és külön olajat árultak. Ebből állítottuk össze a 33-as keveréket, s bizony, nem mindig sikerült az arányt tökéletesen eltalálni. Bűvészkedésünket 20-25 „nemzetközi műszaki zseni” nézte végig, mert az egész táborban nem lehetett kétütemű gépkocsit látni.

Elkészült a család is, indulhattunk. Gyerekeinket, feleségeinket bepréseltük a Trabantokba. Magunk is beültünk, elővettük a slusszkulcsokat, s a megadott jelre egyszerre indítottuk be a kocsikat. Melegítésként még túráztattuk a motorokat egy kicsit. Eközben arra lettünk figyelmesek, hogy a minket figyelő tömeg „Fuj, fuj!” kiáltással menekül minél távolabbra tőlünk. Ugyanis a három Trabant iszonyatos füstfelhőt lövellt ki magából, míg be nem melegedtek a motorok. Mi meg egész úton azon nevettünk, hogyan menekültek „csodálóink” a füstfelhőből. Még ma is vidám téma, ha összetalálkozunk.