'Elromlott a rokkantkocsim' ... 'még a gyülekezetbe se tudok eljárni'

Bastyur Sámuel a 3741 Izsófalva, Ságvári u. 10. címről fordult hozzánk:
„Nagy családot igazgatok, igen kevés pénzből hetedmagamat kell eltartanom. Nyolcvanöt százalékos rokkant vagyok, kevés a nyugdíjam. A gyerekeim velem laknak, de nincs állandó munkájuk, szociális segélyt, néha álláskeresői támogatást kapnak. Egy fiam még iskolába jár, a nagyobbik fiam gyerekei iskolások, illetve óvodások, ők ott kapnak étkeztetést. Ennivalóra ezen felül nagyon kevés jut, mert fizetni kell a rezsit, a ruházatra is kellene valami, mert az is nagyon silány, de erre már végképp nem marad. Elromlott a rokkantkocsim, amit szintén nem csinálnak meg ingyen, de mindenképpen meg kell javíttatnom, mert e nélkül ágyhoz vagyok kötve, még a gyülekezetbe se tudok eljárni. A lakásunk régi parasztház, a tetőnk rozoga, rendbe kellene hozatni, de miből? Elvették a közgyógyellátásomat, mert a nyugdíjam meghaladja a határt, így a gyógyszereim egy részét nem tudom megvenni. Háromszor operálták a gerincemet, úgy tudom, járna nekem üdülési jegy is, de nem kapok. Kieső részén lakunk a falunak, telefonunk nincs, jó lenne egy kerékpár a családban, hogy ha beteg valamelyik gyerek, gyorsabban el lehessen jutni vele az orvoshoz. Füstöl a sparhelt, a szobában lyukas a kályha, rossz a tévé, azt se tudjuk nézni. Sokat hallok arról, hogy az állam mit meg nem tesz a szegényekért, meg hogy csökken a szegénység az országban. Hát nem tudom, mifelénk rengeteg a szegény, s ebből a nagy segíteni akarásból mi itt nem sokat érzünk.”