'Ordított velem a felülvizsgáló orvos' - Méltatlan helyzetben

– Ordított velem a felülvizsgáló orvos, hogy vegyem tudomásul, nem kapok egy fillért sem, ha nem megyek el kellő időben a pszichiátriára. Volt olyan, hogy órákat várakoztam az orvosra, de nem hívtak be, haza kellett mennem. Belefogytam a hercehurcába, akkor meg azért gúnyoltak ki, hogy lehetek ilyen sovány – panaszolja egy 50 éves, Szolnok megyében élő nő, aki 27 ezer forint rokkantsági ellátást kap. Korábban csaknem havi 70 ezer forint járt neki, mivel 67%-os egészségkárosodást állapítottak meg nála, ám ezt lecsökkentették 40%-ra. Időközben előfordult, hogy hónapokig nem kapott ellátást. – Mi lenne, ha a férjem nem tartana el, éhen halhatnék? – kérdez vissza.

A rokkantak embertelennek tartják a 2012-es törvény óta kialakult állapotokat, és fájónak érzik, hogy „naplopóknak” bélyegezzék őket. Jó néhányan pert indítottak, hogy visszakapják a korábbi ellátásukat. Sokan azonban rettegnek és már a felülvizsgálatra sem mernek elmenni, mert attól tartanak, hogy visszaminősítik őket – mondta lapunknak Demeter Éva, a KAROSZ szakmai vezetője és szóvivője. Nagyjából háromszázezren lehetnek hazánkban a nyugdíjkorhatár alatti rokkantak. Sokan közülük meg sem érik majd, hogy nyugdíjat kapjanak: vagy korábban meghalnak, vagy nem lesz hozzá elég szolgálati idejük. A rokkantsággal eltöltött idő ugyanis 2012 óta nem számít az öregségi nyugdíjhoz jogfenntartó szolgálati időnek. Általában 50 éves korukban, csaknem 30 éves szolgálati idő után rokkannak le az emberek, de mivel körükben az átlagéletkor 62 év, hiába fizették évtizedekig a járulékot, sokan közülük nem élvezik majd a nyugdíjas éveket. Akadnak, akik rokkantként azért maradnak ellátatlanok, mert sokáig gyesen voltak, főállású anyaként nevelték a gyerekeiket, netán családtagot ápoltak, ezért nem szerezték meg a szükséges – az utolsó 15 évben legalább 10 év – jogosultsági időt. Akadt olyan korosodó asszony, aki 6 évig ápolta az édesanyját, eközben gerincsérvet kapott, a rokkantellátás azonban nem járt neki és a nyugdíjkorhatárt sem érte el. Mondták, tartsa el a férje, de közben ő is meghalt, így a nő ott maradt bénán, özvegyen, ellátatlanul. Egy negyvenes éveiben járó ápolónőt pedig, aki a betegágyak mellett szerezte a gerincbaját és egyedül neveli a gyermekeit, figyelmeztették: ne panaszkodjon nyilvánosan, hogy csak néhány ezer forintot kap havonta, és ne kuncsorogjon, mert elvehetik tőle a lányait.

Tragikus történetek, kilátástalan élethelyzetek elszenvedői keresik fel a KAROSZ-t. Lelketlenség, hogy megszavazták azt a törvényt, mely végül is sok családot arra kényszerít, hogy eltartsák rokkant hozzátartozójukat, habár az illető évtizedekig fizette a járulékokat. Az új komplex minősítő rendszer a többféle betegséggel élők számára hátrányos, sokszor az orvosi dokumentáció is hiányos – derül ki a tapasztalatokból. Az új rendszerben a szociális helyzetet is vizsgálják, ami megalázó családlátogatásokat eredményez. Megesett: egy rokkant asszonynak azt javasolták, hogy a fia újdonsült barátnőjével tartassa el magát. Máskor meg egy évtizedekkel ezelőtti műhiba miatt műtött állkapoccsal élő, több kórtól is szenvedő, nehezen beszélő tanárnőt kapacitáltak arra, hogy álljon újra munkába.

– Cinikus dolog arra biztatni a megrokkantakat, hogy legyenek öngondoskodók, s évtizedes betegségek után álljanak munkába, miközben a rehabilitáció rendszere sem igazán működik. Itt már pszichikai hadviselés folyik, és az emberek kiszolgáltatottak – meséli Demeter Éva. A rászorulók érdekvédelmével foglalkozók szerint a helyzet drámai, hosszú távon humánkatasztrófával fenyeget. Elég egy baleset, és egyetlen fillér nélkül maradhat az ember. A rokkantak tömegeire várhat ínség, a betegek közül sokan kerülhetnek az utcára.