Min nevettünk? - A szomszédasszonyok fröccsös sztorija

Ezerkilencszáznyolcvanhat őszét írtuk, még javában működtek a termelőszövetkezetek. Amikor megvolt a betakarítás, a szövetkezet vezetősége elvitt bennünket a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol akkor műsorvezetőként együtt szerepelt Kudlik Júlia és Antal Imre. Nagyon tetszett mindenkinek a műsor.  

Hazafelé bevittek bennünket a Csóri Csuka Csárdába vacsorázni. Erzsivel, a szomszédasszonyommal egy asztalhoz ültünk, s megrendeltük a pacalpörköltet, hozzá a fröccsöt. Éhesek voltunk és szomjasak, evés közben elfogyott a fröccs. Szóltunk a pincérnek, legyen szíves még egy fröccsöt hozni. Szót fogadott, hozta is a tálcán a fröccsöt – egyet. Mikor megláttuk, megdöbbentünk, hogy még rendelni sem tudunk, így amikor letette az asztalra, elnézését kérve még egyet kértünk. Mikor kihozta és elment, mi olyan nevetésbe kezdtünk, hogy mindenki minket nézett: megártott volna a fröccs?  

Elmeséltük az esetünket, így hazafelé mindenki minket szekált, viccelődtek velünk, hogy kérünk-e még egy fröccsöt. Jókat nevettünk rajta. Így van ez még ma is, ha átmegyek a szomszédasszonyomhoz, és a régi történetek között előkerül a mi fröccsös sztorink.