'Lehet, hogy a férje meg fog lepődni. És talán elgondolkodik…'

Kedves Ágnes!
Az első férjem fiatalon meghalt, hosszú évekig éltem társ nélkül, a kislányomat neveltem. Három évvel ezelőtt újra férjhez mentem. Dénesnek is van két gyereke az első házasságából. A volt felesége akart válni, mert beleszeretett a főnökébe, aztán össze is házasodtak, jómódban élnek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a férjem szinte két bőrönddel jött el a közös szép lakásukból, két évig bérelt lakásban lakott, aztán összejöttünk, hozzám költözött. Ő igen korrekt, nagyvonalú ember, azonban ennek leginkább csak a régi családja látja javát. Mindketten megfelelően keresünk, de egyáltalán nem dúskálunk. Két középiskolás gyerekének a tartásdíj mellett nem kevés ajándékot vesz, fizeti a külföldi síelést, a nyári nyelvtábort, karácsonyra laptopot ad a nagylánynak és így tovább. Őszintén mondom, nem sajnálom tőlük, de aránytalannak érzem a bőkezűséget. Amennyivel a közös életünkhöz hozzájárul, az csak egyharmada az én részemnek… S mivel a két gyerek egyetemre készül, ez még hosszú évekig így lesz. Ők sokkal jobb körülmények közt élnek, mint mi, de a férjem nem járul hozzá semmivel a gyarapodásunkhoz, hanem szinte csak az önfenntartáshoz. A két nagy ezen a nyáron is három-három helyre megy nyaralni, a költségeknek majdnem a felét a férjem fizeti – miközben nekünk összesen egy hét Balatonra telik. A két nagylány állandóan kér valamit. Úgy érzem, kihasználják az apjukat, mert megtehetik. Nem is rájuk haragszom, hanem a férjemre. Amikor egyszer szóvá tettem, annyit mondott: „Tudtad, hogy van két gyerekem.” Nem akarok ezen veszekedni, mert egyébként semmi másban nincs köztünk nézetkülönbség, jól is élünk, ám gyűlik bennem a keserűség…
Üdvözlettel: Ildikó

Kedves Ildikó!
Hát igen, van abban igazság, amit a férje mondott. Ezek mindig nehéz élethelyzetek, a gyermekeitől elköltöző szülő gyakran még akkor is igyekszik kompenzálni, ha nem ő akart válni. Amit a férje tesz, az valóban nagyvonalú, érző szívű apára vall. Viszont a levele alapján úgy látom, hogy nem igazán engedhetné meg magának a tartásdíjon túli bőkezűséget, mert ez már a mostani családja rovására megy. Azt gondolom, egyáltalán nem méltányos önnel szemben, hogy a közös életük fenntartásához azért járul hozzá jóval kevesebbel, mert a két nagy gyereknek luxuscikkeket vesz. De ezen csak megbeszéléssel tudnak változtatni. Ne szóljon külön minden egyes ajándékért, hanem fogjon egy kockás papírt meg egy ceruzát, üljön le vele és számoljon. Nem veszekedve, hanem kedvesen. Lehet, hogy a férje meg fog lepődni. És talán elgondolkodik…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes