Guba Zoltán: Elcsigázva

Ott, ott, ott, mutatott az asszonyka a kertjére, és sietve folytatta: még ott is! Ámult a férfi, asszonykája a kertbe megnyugodni járt. Végtelen, már­már idegesítő türelemmel gyomlált napestig. A füvet a férfi trehányságát kiigazítva körömollóval nyesegette egyforma magasra. Nála nem volt száraz virág, lehullott levél, még le sem esett, már összeszedegette.

De most tényleg dráma van, úgy festett a kert, mint amit tatár dúlt vagy jégeső: virágok, levelek megrágva, kicifrázva, mint a halasi csipke. Mitől ilyen, kérdezte a férfi, s vágott tanácstalan arcot, mint a kétismeretlenes matematikai egyenletnél. Meztelen csigáktól, sikította az asszonyka a szemét eltakarva, ilyet nézni sem tud. A férfi a kezét sírdogáló asszonykája
vállára tette, majd intézkedem. Humánus ember, így eszébe se jutott, hogy a meztelen jószágokat besózza, metszőollóval kettévágja, gumicsizmával megugrálja. Igaz, a melegben szökdécselni sem volt kedve. Ész kell ide, szólt, és sörért indult. Nemrég olvasta, úgy lehet a meztelen jószággal kibabrálni, hogy tálkákba sört locsolunk, az illat vonzza őket, beleisznak, belemásznak. Úszni egyik se tud, jól belefulladnak. A szíve szakadt, hogy ezekre az undormányokra a sörét pocsékolja, így bele­belenyalt az üvegbe, de öntözte is, hogy most azt kapjátok, amit érdemeltek, megtanuljátok, kivel húztok újat. S másnap reggel meglepve tapasztalta, hogy működik a dolog. A tálkákban lebegtek a csigák. Volt ugyan mellékhatás is, vízre vágyva a nedűbe néhány rigó is belekortyolt, s fütyültek tőle olyan hamisan, mint a szomszéd a kocsmából biciklivel hazafelé tartva.

Csak a kert nézett ki még tragikusabban, mint annak előtte. Több kell ide, határozott a férfi. Piacra rohant
pekingi kacsáért, mi állítólag bolondul a meztelen csigáért. Kettőt is vett, ne unatkozzanak és gyorsabban végezzenek. Hanem azok csak totyogtak, a meztelen állatkákra is tojtak, nem érdekelték őket. Csak figyelmetlenek, gondolta a férfi. Undorodott tőlük, de csigákat gyűjtött, tálkákba rakta mindet, itt van, egyétek! A kacsák hozzá se szagoltak. Ízlésesen feldarabolta őket. A kacsák rá se hederítettek. Fűszerkeverékkel megbolondította őket. Semmi. Lángon kicsit megpirongatta őket. Semmi.

A csigák tomboltak, már nemcsak a büdöskét, de a rózsákat is rágták. A kacsák őrizték hidegvérüket, nem mozdultak rájuk. Na, akkor átszólt a szomszéd, hogy a meztelen csigák náluk mindent lezabálnak. Nálunk is egy ideig, mondta a férfi, de mióta itt van a két kacsa, nincs ilyen gondunk. Komolyan, kérdezte a szomszéd. Persze, felelte a férfi, itt van, használja őket, mondta, s a szomszéd hálálkodását hallgatva a kacsákat a kerítésen átdobta. Előbbre jutottam, gondolta a férfi, majdnem megnyugodva. Már csak az a kérdés, mi legyen a csupasz csigákkal?