'Szülőnek, nagyszülőnek ezt tilos megtennie...'

Kedves Ágnes!
A lányom egyedül neveli a gyerekét, kétutcányira laknak tőlünk, a fiamék meg a szomszédos városban. Körülményeink átlagosak, normálisak, nem vagyunk különösebben jómódúak, de szegények sem.
A három unokánkat nagyon szeretjük, örülünk, ha nálunk vannak. Bár ez pontosításra szorul…
A menyemmel mindaddig jó volt a viszonyunk, amíg a lányom el nem vált, s egyre több segítségre szorult a részünkről.
Úgy tudtunk-tudunk segíteni neki, hogy a kislánya sokat van nálunk, mindketten itt vacsoráznak, hétvégeken itt is alszanak, a nagyobb dolgokat – nyaralás, sítábor, külön angol stb. – kifizetjük Bogikának. A menyem ezt úgy értelmezi, hogy mi – és persze főleg én – csak az egy szem lányunokánkat szeretjük, miközben az ő fiait elhanyagoljuk. Emiatt teszi a megjegyzéseket, ritkábban jönnek hozzánk, s már a fiam fülét is teliduruzsolta.
Pedig nem erről van szó.
A lányom és az ő kislánya egyszerűen csak jobban ránk vannak szorulva: mind az időbeli, mind az anyagi segítségünkre. De a fiamék gyerekeit, a két kisfiút ugyanúgy szeretem, aranyosak, okosak. Ám ők anyagilag is sokkal jobban állnak, mint a lányom, ezért természetes, hogy ajándékokat sem egyformán veszünk nekik.
Eddig még minden nyáron úgy volt, hogy egy hónapra elvállaltam mind a hármat, de most egyedül Bogit tudtam, a fiúkat meg csupán két hétre. Amúgy ők boldogan mentek táborba...
Üdvözlettel: Magda

Kedves Magda!
Nem idézem tovább levelét, amiben hosszasan magyarázkodik, miért is igazságtalan a menye vádja. Pontosan érzi ön is: még ha nem is szándékosan, de valóban különbséget tesz az unokái között. Már oly sokszor megírtam: a szülőnek, nagyszülőnek ezt tilos megtennie, mivel csak megbántottságot, családi viszályt vált ki. Elismerem, minden nagyszülőnek lehet kedvenc unokája – általában a legelső, vagy aki a legtöbbet van vele –, de ezt soha ne vegyék észre az érintettek.
Bizony, egyforma értékű ajándék, érdeklődés, törődés jár mindnyájuknak. Próbálja meg helyrehozni, ami elromlott, amíg nem lesz visszafordíthatatlan az elhidegülés.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes