Felfigyeltünk a rossz hírekre - megkérdeztük a mikrobiológus professzort

Márialigeti Károly, az ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének vezetője (képünkön) otthon is csapvizet iszik. – Néha a szódagépet is használjuk – fűzi hozzá, utalva rá, hogy nem híve a drága víztisztító berendezéseknek, de a divatos „csodanedűkért”, a pi-vízért, az alacsony deutérium- és magas oxigéntartalmú palackos vizekért sem rajong. Megdöbbentő, hogy utóbbiak között az áruházi polcokon 1140 forintért, sőt még magasabb áron kínált termékek is fellelhetők.

– Nem tudok arról, hogy e divatos vizek élettani hatásait bárki is kísérletekkel igazolta volna. Nem becsülöm le a placebo hatást: elképzelhető, hogy az ilyen víz nagyszerűségébe, a benne lévő összetevők kivételességébe vetett hit pozitívan hat valakire, akár a felgyógyulását is serkentve. Összességében mégis azt gondolom, kilencven százalékban átveréssel van dolgunk – rögzíti a mikrobiológus. Sajnos az ivóvizet tekintve akadnak „problémás” területek is Magyarországon, mint amilyen az Alföld vagy a Kiskunság vidéke. – Szeged vize sem a legjobb minőségű, ezért megértem, ha az ottaniak ritkán isznak csapvizet és mindmáig igényt tartanak a szódásemberre. A szóda valóban üdítő, kitűnő szomjoltó ital, a Magyar Értéktár része. A csongrádi megyeszékhelyen azonban korántsem biztos, hogy minden esetben valódi szikvízhez jut a vásárló. A szénsavmentes palackozott vizek népszerűsége eredményeképpen a dúsított csapvizet sokan szódaként árulják.

Hasonló a helyzet az ásványvizek piacán. A szénsavmentes ásványvíz a legtöbb esetben csapvíz. A hivatalos megfogalmazás szerint „az ásványvíz olyan ivóvíz, mely legalább 500 mg/liter oldott ásványi anyagot tartalmaz”. Nos, a szénsav nélküli változat olykor minden efféle remélt jótól is mentes…

Az ELTE szakembere a közepesen vagy enyhén kemény vizek fogyasztását javasolja, illetve azokét, amelyek ízlenek! Szerinte szervezetünk gyakran „megsúgja”, mi a legideálisabb számára. S persze léteznek olyan ásványvizek is, bevált márkák, melyek gyógyhatása elvitathatatlan. Márialigeti Károly a Salvust, a Mirát, a Hunyadi keserűvizet említi, a teljesség igénye nélkül. – A védett vízbázisból származó vizekben, miként a hazai csapvízben – Budapesten különösképpen – szintén ritkán csalódunk. Párizsban boldogok lennének, ha ilyen jó minőségű vizük lenne!

A főváros ma két vízbázissal rendelkezik. Az északinál – jellemzően a Szentendrei-sziget – a kutakból származó víz a természetes szűrést követően további tisztítást nem igényel, biztonsági fertőtlenítés után jut el a hálózatba, ahol a klóros fertőtlenítéssel kombinálva UV-besugárzásos technológiát alkalmaznak. A déli, Csepel-szigeti vízbázis geológiai adottságai miatt a kútvizeket – a magas vas- és mangántartalom miatt – vízkezelőműben kezelik, s a szűrést követő klóros fertőtlenítés után jutnak a hálózatba.

A hazai szabályozás az európainál több vizsgálati követelményt tartalmaz és néhány kémiai jellemző határértékére vonatkozóan szigorúbb. Ezért ritka eset, ami Barcsnál történt. – A vízzel terjedő fertőzések két nagyobb csoportjának egyike bakteriális, a másik meg virális jellegű. Az előbbi kórokozókat szinte folyamatosan vizsgálni tudjuk, gyakorlatilag 100 százalékban eltávolíthatók az ivóvízből. Több fejtörést okoznak a vírusok, melyeket mechanikai úton kell kiszedni a vízből, ráadásul a fertőtlenítőszerek elterjedése és a klímaváltozás hatásai egyes mikroorganizmusokat védetté tettek a jelenlegi technológiákkal szemben. A vízhigiéne tehát továbbra sem nélkülözi a kihívásokat – összegez Márialigeti Károly.