Suska lett a kalákából

Mit ad érte, aki e finomságot fogyasztja? Elképzelhető, hogy semmit. Lehetséges ugyanis, hogy Ágnesnek semmire sincs szüksége abból, amit az uborkaevő adni tudna. Arra viszont már volt példa, hogy természetgyógyász szaktanácsát igényelte. Hozzá is jutott, mert az orvoslóját „kifizette”, aki Ágnes uborkáját majszolta. Hasonlóan, mint amikor fűszernövényekre, kézműves tárgyakra vágyott.

Túl bonyolultnak tűnik a vásár? Pedig egyáltalán nem az. Ágnes ugyanis tagja a Suska-körnek. Hogy az meg mi fán terem? A Suska-kör szívességbank, de talán kifejezőbb elnevezés volna rá a szívességközösség. Ez pedig nem más, mint tárgyak, szolgáltatások cseréje – de nem feltétlenül két szereplő, hanem a kör tagjai között.

Miképpen számolódik el az elvégzett szolgáltatás? Központi könyvelés nincs, viszont mindenkinek van suskafüzete, amibe az igénybe vevő beírja, mit kapott, a rovatba pedig + jel kerül. Aki viszont igénybe vette, annak a füzetében ezt – jelzi. A jól működő közösségben e két előjel folyamatosan a kiegyenlítődésre törekszik.

Ágnesnek már több füzete telt meg, 100-110 suskásnak adott vagy kapott tőlük valamit. A füzetben mindig ott a cserepartner telefonszáma, hogy szükség esetén másnak is ajánlhassa, mondjuk, a jól bevált szerelőt, illetve ő is jelentkezhessen, ha valaki kovászos uborkára vagy egyedi recept szerint készült karácsonyi süteményre vágyik.

Természetesen nem minden szolgáltatás egyforma értékű. Ennek jelzésére szolgál a suska mint mértékegység. Egyórányi szolgáltatás 60 suskát ér. A tárgyak értéke pedig megegyezés szerinti. A Suska-kör – mint általában minden szívességközösség – több annál, mint tárgyak és szolgáltatások csereberéjére alakult társaság. Olyan emberek szövetsége, akik hasonló értékek mentén szerveződnek. Így alakulhat ki az a bizalom, amely elengedhetetlenül szükséges a fennmaradásukhoz.

Az első cserekör Magyarországon a ’90-es évek első felében formálódott, és a Talentum névre hallgatott. Hasonló elképzelésekkel hívták életre az azóta kimúlt érdi Időbankot és a Pilisi Koronakört is.

Maga az elképzelés Kanadából indult 1983-ban. Kigondolója, Michael Linton fitneszedző szerette volna a szomszéddal kifestetni a lakását, de mivel nem volt elegendő pénze, azt ajánlotta, cserébe megszabadítja a súlyfeleslegétől. A szobafestő azonban ragaszkodott a kilóihoz. Linton nem adta fel, toborzásba kezdett, s igyekezett olyanokat találni, akik az ő szolgáltatásáért olyasvalamivel tudnak fizetni, ami a szobafestőnek is kedvére való. Sikere nyomán indult világhódító útjára a Helyi Cserekereskedelmi Rendszer. Ma a világban 2500-3000 ilyen kört tartanak számon – érdekes mód minden tizediket Nagy-Britanniában.

Magyarországon a fővároson kívül Szegeden vannak tagjai, de megtalálható Békéscsabán és a Heves megyei Bátor községben is. Ahhoz, hogy jól működjön a közösség, legalább 150-200 aktív tag kell. A szívességbankok nem szorítják ki a pénzt, a felmérések szerint a jól működő közösségekben sem cserél gazdát jelentős értékű áru, szolgáltatás.

A szívességbankok igazi értéke a közösségek formálódása. Ha most az olvasó azt gondolja, hogy hallott már ilyesmiről, sőt gyerekkorában az ő falujában is létezett, akkor igazat állít. Azokban a közösségekben, ahol mindenki ismert mindenkit, szintén működött szívességbank.

Csak éppen nem kellett hozzá kockás füzet, amibe jegyezték a suskákat, s úgy hívták: kaláka.