A kisfiú dolga nagyon rosszul állt, amikor megjelent Colonel, a terápiás kutya...

Az alábbi történet – amely ezekben a hetekben a világháló egyik szenzációja lett – minden eddiginél jobban bizonyítja ezt.

Egy hatéves, Caleb nevű kisfiú tragikus autóbaleset résztvevője volt: meghaltak a vele utazó testvérei, édesanyja, ő pedig lebénult. Súlyos agysérülés érte: a fejét ért ütés olyan nagy volt, hogy az agyállomány előre-hátra csúszott, aminek következtében több millió agysejtje elhalt. Maradandó sérülések érték az idegrendszerét, emellett combnyaktörést, térd- és kéztörést is szenvedett.

A kisfiú nagymamája szabályosan sokkot kapott, mikor megtudta, hogy unokája felépülési esélyei nagyon csekélyek. Caleb papája pedig arról beszélt, hogy a doktorok a neurológiai sérültek számára kifejlesztett „Rancho-skálán” próbálták mérni fia állapotát. A Rancho-skálának nyolc szintje van, Caleb az első szinten állt, ami azt jelentette, hogy nem ad választ, és nem reagál a külső ingerekre. A dolgok fenemód rosszul álltak… Hetekkel a baleset után sem javult a kisfiú állapota. A nagymama azonban nem adta fel és az interneten kutatni kezdett gyógymódok után. Ekkor olvasott a terápiás kutyákról és arról, hogy milyen fantasztikus szerepük van a betegek gyógyulásában.

És egy reggel Caleb szobájába belépett Colonel, vagyis az Ezredes nevű gyönyörű, speciálisan képzett terápiás kutya, egy golden retriever. Caleb figyelmét azonnal felkeltette, és a csoda megtörtént: Caleb állapota rohamosan javulni kezdett és lelkileg is gyógyulásnak indult. Colonel pedig nem mozdult a fiú ágya mellől, aki egyre erősebb és vidámabb lett; a kutya jelenléte pozitívan hatott rá. Egy hónap múlva már járt, beszélt, és játszott a kutyával. A terapeuta Lisa Barnes szerint a gyerekek, mint Caleb is, akiket ilyen pusztító sérülések értek, gyakran lesznek depressziósak, nem akarnak meggyógyulni. Az Ezredes segített Calebnek újra megtalálni az izgalmat és az örömöt az életben, pedig már úgy tűnt, hogy mindezt elvették tőle.

Caleb papája: – Elképesztő az állatterápiában, hogy miközben kórházban vagyunk, ahol, ugye, semmi sem megszokott, hogy amikor megérkezik Colonel, akkor az attól kezdve már nem kórház, hanem egy játék. És akkor a gyerek elfelejti a terápiát, s csak játszik az Ezredessel, akiről így beszél: azt hiszem, nagyon szeret engem…