'Miért fél? Mert gyerekkoromban megharapott egy kutya'

Miközben én is mondtam a szokásosat – nem lehet általánosítani, az az egy kutya harapott, de például arról senki nem vezet statisztikát, hogy hány kutya nem harap meg senkit –, ámde eszembe jutott egy fontos figyelmeztetés, s azt mondtam, pedig jó lenne, ha nem félne, mert akkor a kisbaba is örökké félni fog a kutyáktól, ami se neki, se senkinek nem lesz jó.

A váratlan fordulat ekkor következett, hiszen a hölgy, a szokásosan magyaros társas érintkezésnek megfelelően, nyugodtan elküldhetett volna tanácsommal együtt a csudába, e helyett azt válaszolta, hogy igazam van, ezt ő is tudja, és küzd is a félelmei ellen. Legutóbb – mondta kicsit büszkén – a cicájával a kezében nyolc kutyával együtt ült az állatorvosi rendelőben. És kibírtam! – tette hozzá már mosolyogva.

Ez a történet tehát viszonylagosan jól alakult, reményeim szerint a kismama is egy lépéssel közelebb került a szőrös négylábúakhoz. Miután több mint húsz éve van kutyám, s mindegyik méretes (úgy hatvankilós) berni pásztor volt és van, sokszor tapasztaltam idegenkedést, félelmet sétáink közben.

Ha csak lehet, próbálok ezen változtatni, legutóbb egy egész csoportnyi óvodást sikerült megbarátkoztatnom Sanchóval. Bár az óvó nénik funkciójuknak megfelelően eleinte erősen óvták a kicsiket, akik érezvén a feszültséget, maguk is elbátortalanodtak, de aztán, hogy egyikük mégiscsak megsimogatta Sanchót, a többi is nekiiramodott, se vége, se hossza nem volt a hirtelen támadt kutyaszeretetnek.

Befejezésül egy korábbi történet egy korábbi kutyámmal. Lakott a környékünkön egy család, az asszony vitte reggelente a két gyereket iskolába. Ahányszor csak megpillantott minket, odaugrott a két gyerek elé, azokat termetes háta mögé rángatta, vagyis bemutatta, hogy mit is jelent a „csak a testemen keresztül”.

És ez a produkció így ment egészen addig, míg – gondolom – a kicsik, megunva a szülői hülyítést, kutyát nem kértek maguknak… Vagyis, ahogy, azt hiszem, már többször is leírtam: a gyerekek születésüktől fogva nem félnek a kutyáktól, mint ahogy más két- és négylábútól sem. Hogy kialakuljon bennük a rettegés, ahhoz jelentős szülői közrehatás szükségeltetik…