Min nevettünk? Abban a csomagtartóban minden mézédes...

Aki lakótelepen lakik Budapesten, az biztosan találkozott a jelenséggel, hogy zöldséget és gyümölcsöt árusítanak személyautó csomagtartójából.

Az árusítás úgy történik, hogy a parkolóban megáll a többnyire rozzant, kombi gépkocsi, kiszáll belőle az árus, és hangos kiabálással hirdeti a portékáját. Legtöbbjüknek még hangosító tölcsére is van. Hogy ehhez a dologhoz mit szól a NAV és az élelmiszer-biztonságot felügyelő hatóság, azt nem tudom.

Azt azonban igen, hogy a házunkban bérleti díjat fizető zöldséges, akinek a pénztárgépe be van kötve a NAV-hoz, és ő szorgalmasan adja a számlát, nem örül a konkurenciának, de tenni ellene semmit sem tud.

De nem is erről szeretnék írni, hanem az ezzel kapcsolatos humoros történetről.

Kétéves Megyer unokám a harmadik emeleti lakásban hallotta a kiabálást, és kérte, emeljem fel, hogy láthassa, mi történik az utcán. Miután letettem, ő is utánozni kezdte az áruját reklámozó férfit. Még tölcsért is szeretett volna, amit egy üres vécépapír-gurigával oldottam meg. A kiabáló árus szövegében nagyon gyakran elhangzott a mézédes jelző. „Meghoztam a paradicsomot, paprikát és a mézédes őszibarackot...” – és így tovább. Bármit hirdetett, a vége mézédes volt. Amikor az árus abbahagyta a kiabálást, Megyer még folytatta. Az ő szövege így hangzott: „Meghoztam a mézédes ubókát!” Azóta is, ha megjelenik az árus a parkolóban, a férjemmel egymásra nézünk, és megjegyezzük: meghozták a mézédes uborkát.