VÁLTOZATOS FŰSZEREK és alapanyagok, néhány trükk, és máris ínycsiklandozóvá válhat a menzakoszt. Ezt próbálták bizonyítani az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) szakemberei azon a képzésen, amit az élelmezésvezetőknek tartottak.
Kép: Kecskemét, 2014. november 28. Menza, diákétkeztetés. Fotó: Ujvári Sándor
Étvágygerjesztőnek narancsos sütőtökkrémleves pirított tökmaggal, majd jöhet a citromfüves harcsafilé sajttal grillezve, zöldséges tócsnival. Desszert gyanánt mindenkinek belefér egy kis túrófánk forró, mézes tejföllel. Uzsonnára is csak egészséges étel csúszhat le, például almás tonhalkrém lenmaggal és teljes kiőrlésű kenyérrel. Nem egy étterem étlapjáról válogattuk a fenti menüsort, hanem abból a szakácskönyvből, amelyet a kormány jelentetett meg, Egészségesen finomat a közétkeztetésben címmel.
A menzareformról már mindenki hallott – többnyire rosszat –, sokan pedig csak annyit, hogy szeptember óta minimális só és cukor kerülhet az ételekbe. A legtöbb diák fanyalogva tolja félre az ízetlen és sokszor azonosíthatatlan fogásokat. Hogy mindez ne így legyen, az OÉTI a közétkeztetésben dolgozó 240 élelmezésvezető és 40 dietetikus számára tartott elméleti és gyakorlati továbbképzést. Nem egyszerű ugyanis olyan ételt főzni, ami megfelel az új előírásoknak és közben finom is. A legfontosabb kérdés, hogy mivel lehet helyettesíteni a sót. Az OÉTI szakemberei tudják a választ: sok zöld fűszerrel.
A résztvevőket tesztelik is, 15 szárított fűszert kell azonosítaniuk. Senki nem ismeri fel mindet, a legnagyobb kihívást a vasfű és a turbolya jelenti. Az alapanyagokat sorolva is elhangoznak hasznos ötletek, például hajdinalisztből lehetne sütni a palacsintát, ciroklisztből a pogácsát és gluténmentes lisztből főzni a galuskát. Kerüljön az asztalra kuszkusz, csicseriborsó és durumtészta. Jobb, ha elfelejtjük a 2,8-as tejet, mert november 1-jétől csak az 1,5 százalékosat lehet használni a közétkeztetésben. De ott van a kókusz-, a rizs-, a zab- és a mandulatej, mondja az egyik szakértő.
– Mindez nagyon jól hangzik, ám a probléma az, hogy a támogatás mértéke nem változott. Nekünk ugyanannyiból kell kigazdálkodnunk egy felnőtt ember napi ötszöri étkezését most, mint korábban a hármat. Hogyan vegyünk ebből sáfrányt, vaníliarudat, durumtésztát és zabtejet? Ráadásul közbeszerzés határozza meg azt az árucsoportot, amelyből rendelhetünk. Hát ezek nem szerepelnek benne. Próbálunk sakkozni, de igen nehéz – mondja Kristófné Ábrahám Julianna, aki a Csongrád megyei Nagymágocsról érkezett, a helyi kastélyotthon élelmezésvezető- helyettese.
Többen panaszkodnak arra, hogy nagyon nehéz betartani a felhasználható só mennyiségére vonatkozó előírásokat, már a tízórai és az uzsonna is elviszi a megengedett sómennyiséget. A szakértők megnyugtatták az aggodalmaskodókat: segít majd nekik az a folyamatosan frissülő adatbázis, melyben huszonkétezer termékből válogathatnak az összetevők alapján, s attól kezdve az élelmezésvezetőkön múlik, hogy melyeket részesítik előnyben.
A Tolna megyei Tevel községből érkező Schafferné Kertai Anita azt mondja, ha betartaná a törvényt, akkor sokan éhen mennének haza. A településen a gyerekek 80 százaléka térítésmentesen eszik, ő ezt nem teheti meg velük. Még hagyományos nokedlit sem nagyon esznek otthon, nemhogy kuszkuszt. Az óvodások napi háromszori étkezését fejenként 325 forintból kell kigazdálkodniuk. Aztán jöhet a kóstolás, mert közben a Debreceni Egyetem séfje só nélküli fogásokat készített: kukoricakrémlevest grillezett halkockákkal, almás-céklás káposztasalátát, zöldséges- húsos tésztasalátát és brokkolitortát.
Többen megelégedéssel konstatálják, hogy lám-lám, só nélkül is lehet finomakat főzni. De hogy a mindennapok része lehet-e ez a fajta gasztronómia, azt sokan kétségbe vonják.