Dicsérni sem könnyű

A helyes egyensúlyt kellene megtalálniuk a szülőknek – ajánlják a szakértők. A nyugati kultúrákban a dicséret, a lelkesítés a mindennapok része. A szülők úgy hiszik, ezzel építik a gyerek önbecsülését, önbizalmát. Kínában nem tartják ezt lényegesnek, azt gondolják, hogy a sok dicséret elbizakodottá teheti a kicsiket. Magyarországon valahol a kettő között lavírozunk. A pszichológusok szerint felesleges a legapróbb eseményt és teljesítményt is örömünneppé változtatni. 

A túl sok dicséretnek az lehet a következménye, hogy a gyerek idővel csak a biztosra akar menni, nem mer új dolgokba belefogni, nem kockáztatja meg a hibázást, hiszen akkor elmarad a dicséret. Az sem biztos, hogy a legmegfelelőbb üzenet számára, ha minden lépését nyugtázzuk, minősítjük. Helikopter szülőknek nevezi a neveléstudomány azokat az anyákat és apákat, akik folyamatosan a gyerek körül köröznek, mindenbe beleszólnak, mindent elintéznek helyettük. Rájuk jellemző, hogy csak az elért eredmény jelentőségét hangsúlyozzák, jó nagy nyomás alá helyezve ezzel szemük fényét. A pszichológusok arra jutottak, hogy a minőségi dicséret sokkal fontosabb, mint a mennyiségi. Ha őszinte és szívből jön, akkor az építően hat. De ha mosogatás közben, oda sem figyelve a gyerek rajzára mondja a szülő, hogy ügyes vagy, akkor a gyerek is érezni fogja, hogy ez nem az igazi. 

Másrészt azt tanácsolják, hogy az erőfeszítést díjazzuk, például, hogy milyen jól kitalálta, hogyan oldjon meg egy problémát. Azaz a befektetett munkára és energiára hívjuk fel a figyelmét, ne magára a végeredményre. Ettől kitartóbbá válik, megtanulja, hogy nem kell feladni, ha valami nem megy. Nem lehet minden gyerek a legjobb tanuló és sportoló. Inkább arra kell biztatni, hogy magához képest hozza ki a maximumot, a tegnapi teljesítményét haladja meg, ha tudja.  

Mindig legyen konkrét a dicséret, fogalmazzuk meg, hogy jól küzdött a kosármeccsen, milyen szépen elrakta a játékait. Így megérti, hogy a kemény munkának értéke van, az mindig megtérül. Hosszú távon ez adja meg neki azt a többletet, hogy képes legyen kellő kitartással viszonyulni a nehézségekhez felnőttkorában is.