Ünnep előtt ajándék nélkül ember haza nem megy - Piacmustra hóesésben

Szombat van, várt vásár napja. Árus eget les, próbál pozitív maradni: arra derül, bár amarra sötétedik, még hó is lehet. Nem pakol, reménykedik, a vevő már készül az ünnepre, jönnie muszáj. Egyik mézárusnál állunk meg. Cipője meglazítva, lába duzzad térdig, s még feljebb is, arra szert kap, mit beszed. Feküdnie kellene, javallták, de ilyenkor? Karácsony előtt? Nem lehet! Kialvatlan, hajnali háromkor kelt, de mosolyog. Rosszkedvű árus nem árus. Mit kér, kérdi. Vegyen, nem fog csalódni benne, az én mézem ünnepi süteménybe is jó, mondja, de érzi, ebből üzlet ma nem lesz.

Kínálja portékáját a bőrkabátot, dzsekiket áruló férfi is. Mindnek 2500 forint a darabja, illatolni nem érdemes, nincs ez bőrből. Kecskemétről jött. Nézte az előrejelzést, jó időt jósoltak, foglalt helyet, a helypénzt kifizette. Fél ötre már itt volt két emberével. Összeszoktak mostanra, sok szó nem esett közöttük, melyik cső hová való, s a ponyvát hol kéne rögzíteni. Két óra alatt végeztek, azóta várnak. Kilencre jár az idő. Nézelődő van, vevő kevés. Az időjósokat szidja, megtévesztették, jobb időt jövendöltek, haragszik érte, hogy rászedték, majd gyorsan igazít: s ha tudja, rossz idő lesz, akkor is kijön, másképp hogy élne, mit csinálna?

Ezt mondja Teknős Tamás is. Vácról érkezett, használt ruhákat hozott. Hiába állítják az ellenkezőjét, évek óta piacozom, látom, csóróság van. Ha a mai rossz időben a benzin ára, a helypénz bejön, legalább veszteségem nem lesz, mondja. Ha meg nem jövök, magam szidnám, ünnep előtt nem lehet napot kihagyni, hátha! Míg beszél, ábrándosan nézi Jocót, a büfést: „Lángost süt Jocó bá’, bármit kérhetsz rá.” De hosszú sor áll előtte, Tamásnak megállnia, beszélgetnie nem lehet, piacon vevőt várakoztatni tilos.

A nevemet kérdi? Írja azt, Ágnes, mondja a közelben egy árus. Cipőgomb szem, fitos orr, rajta nem épp divatos szemüveg. Saját készítésű pamutzoknikat árul. Anno környezetvédelmi műszereket tervezett. A céget privatizálták, őt elküldték. Nem panaszkodna, de hetvenéves. A nyugdíja 42 ezer forint, a férjéé 63. Ruhára sokat nem költ – mint mások, azt is piacon veszi. Gyógyszere van, hogy a patikában marad. Esténként kötnek, nézik, hol van piac, s indulnak. Meggazdagodni nem fognak, míg bírják, megélnek talán. Bocsánat, hogy elrontottam az ünneplős kedvét, mondja. A vásárlás öröm, nézelődjön, érezze jól magát!

Margetán Imre, nyújtja a kezét egy síruhába öltözött ember. Műanyag konyhai eszközökkel jött. Úgy mondja, másodállás ez. Erdész volna, de arra nincs igény, ezért most biztonsági őr. Nagy forgalom nincs, de a kis pénzt is meg kell becsülni. Két egyetemista gyereke van, a kisebbik népzenész, klarinétozni, tárogatózni tanul. Nem ügyetlen, járt már Mexikóban, Tajvanon. Néptáncoltam én is, remélem, a gyerek többre viszi. Bár konyhai eszközre mindig szükség van, ajándéknak is jó, miért is szégyenkezzem?

Találkozom boldog árussal is. Marsall Adrienn sálakkal, divatos női harisnyanadrágokkal érkezett. Vevők? A nőkre mindig lehet számítani, ők a vásárlást se hagyják az utolsó pillanatra – mondja a kétgyerekes anyuka. S jönnek a szőnyegesekhez, a bográcsárusokhoz.

A vevő jön-megy, ámul. Ami itt nincs, az nem is létezik.

Király Ferenc pultjánál állunk. Miskolcról érkezett, régiségeket hozott. 30 évig gyűjtögette, tíz éve árulja. Az asszony örül, ha kijön a piacra. Nem is a pénz miatt, amit keres, bár az is kell, sokkal inkább a hely miatt. Szekrény ürül, hova cipőt, ruhát lehet pakolnia. Régi rádiókat nézegetek, mind működik, s mind olyan, miken anno, némi zavarás kíséretében, hallhattuk a Szabad Európát.

Vennék is terven felül, ám piacon kapkodni tilos, nem úgy van, hogy valamit meglátunk, s vásárolunk. Nézünk, tervezünk, árakat hasonlítunk össze. Sietni nem kell, az árusok harangszóig nyitva tartanak, sőt, ha vevő van, tovább is. A pocsék idő ellenére népesülnek a parkolók, megállni nehéz, jönnek Pestről, Szentendréről, Miskolcról, mert ez jó piac, megfizethető.

Betévedünk a hentesek utcájába, itt már tömeg van. Ki csak nézelődik, szimatol, már ő is kalóriák ezreit veszi magához. Az idő sem olyan kegyetlen már, az esőből hó lesz, az első idei, novemberi hó. A háttérben karácsonyi dal szól. Megyünk a hóesésben, kissé átfagyva, ezt-azt meglátva, árussal alkudozva, nem biztos, hogy szükség lesz rá, legfeljebb elajándékozzuk. Mert piacon járunk, advent van, hideg se számít, ünnepre várni, készülni kell.