A Kutyapostás válaszol: ne aggódjon, 'a legfontosabbal, a szerető vágyakozással, soraiból olvashatóan rendelkezik'

Kedves Szerkesztő Úr!
Írásai négylábú társaink révén rólunk is szólnak, környezetünkről, érzelmeinkről, érdekességekről. Felüdülés olvasni annak is, akinek otthon nincs kutyája. Én is ilyen vagyok. Nagyon szeretnék egy kutyust, de a 4. emeleten lakom, és ez elbizonytalanít. Gyermekkoromban, Budán, ugyan egy kertes ház földszintjén laktunk, de a szüleim ott sem engedték a kutyust, a lakók nyugalmára hivatkozva. Jelenleg az emeletet leszámítva tágas, parkos környezetben lakom. Megköszönöm, ha megírja az ön véleményét, az emeleti kutyatartásról.
Üdvözlettel:
Baginé Sebestyén Kati.

* * *

Jómagam mindig amondó voltam, hogy a lakás mérete és milyensége soha ne legyen elsőrendű szempont a kutyatartásban. Persze azért akadhat kivétel: egy borjúnyi dog vagy egy hatalmas kaukázusi nehezen képzelhető el egy garzonban… De a lényeg mindig az, hogy akarjuk-e, szeretjük- e azt a négylábút, mert akkor úgyis megteszünk érte mindent.
Bár előfordulhat az is, hogy a kutya választ… A minap olvastam egy régi történetet. A pesti rokon elvitte szülőfalujába kis puliját, akit addig a széltől is óvott. A hófehér kutyust ugyan megcsodálták a falubeliek, ki is nevették, mígnem aztán a puliban feléledtek az ösztönök, s nekiállt tehenet, disznót őrizni. Olyannyira, hogy amikor a pesti kutyás indult volna haza, kutyája könyörgő szemmel a vidéki rokon mellé állt, s nem mozdult se kérésre, se fenyegetésre; megtért ősi foglalatosságához: terelőkutyának állt.
Ez azonban csak egy történet, nem általános. Vagyis levelére térve, semmi okát nem látom az aggodalmának, hiszen a legfontosabbal, a szerető vágyakozással, soraiból olvashatóan rendelkezik. Ezzel együtt a „milyen kutyát válasszak?” kérdést alaposan át kell gondolnia. Először is saját magát: életkorát, fizikai állapotát, nem utolsósorban rokonságát (szülő, gyerek, unoka) kell számba vennie – minden és mindenki alkalmas lesz-e a kutyus befogadására?
Azt nyilván végiggondolta már, hogy a lakásban tartott kutyát naponta többször – legalább háromszor – le kell vinni az utcára, nemcsak egészségügyi okokból, hanem azért is, mert ott fog találkozni társaival s az emberekkel. És mindez történik nemcsak meleg nyári napokon, de télen, zimankóban, esőben is…
S akkor az etetéssel, az egészségével kapcsolatos költségekkel, hogy magára tudja-e hagyni vagy nem, hogy ugatós lesz, mind a négy emeletet zavaró vagy békés, hogy tud-e majd nyaralni, utazni tőle vagy örök házi őrizetre lesz ítélve ezután, hogy tud-e majd vele lépcsőzni, ha a kutyus megöregszik – sorolhatnám. Ha mindezt végiggondolta, biztosan tudom, remek kutyust talál majd magának. Jó választást (s írja meg, mi történt), üdvözli:

Szücs Gábor