Kedves Szerkesztő Úr!
Írásai négylábú társaink révén rólunk is szólnak, környezetünkről, érzelmeinkről, érdekességekről. Felüdülés olvasni annak is, akinek otthon nincs kutyája. Én is ilyen vagyok. Nagyon szeretnék egy kutyust, de a 4. emeleten lakom, és ez elbizonytalanít. Gyermekkoromban, Budán, ugyan egy kertes ház földszintjén laktunk, de a szüleim ott sem engedték a kutyust, a lakók nyugalmára hivatkozva. Jelenleg az emeletet leszámítva tágas, parkos környezetben lakom. Megköszönöm, ha megírja az ön véleményét, az emeleti kutyatartásról.
Üdvözlettel:
Baginé Sebestyén Kati.
* * *
Jómagam mindig amondó voltam, hogy a lakás mérete és milyensége soha ne legyen elsőrendű szempont a kutyatartásban. Persze azért akadhat kivétel: egy borjúnyi dog vagy egy hatalmas kaukázusi nehezen képzelhető el egy garzonban… De a lényeg mindig az, hogy akarjuk-e, szeretjük- e azt a négylábút, mert akkor úgyis megteszünk érte mindent.
Bár előfordulhat az is, hogy a kutya választ… A minap olvastam egy régi történetet. A pesti rokon elvitte szülőfalujába kis puliját, akit addig a széltől is óvott. A hófehér kutyust ugyan megcsodálták a falubeliek, ki is nevették, mígnem aztán a puliban feléledtek az ösztönök, s nekiállt tehenet, disznót őrizni. Olyannyira, hogy amikor a pesti kutyás indult volna haza, kutyája könyörgő szemmel a vidéki rokon mellé állt, s nem mozdult se kérésre, se fenyegetésre; megtért ősi foglalatosságához: terelőkutyának állt.
Ez azonban csak egy történet, nem általános. Vagyis levelére térve, semmi okát nem látom az aggodalmának, hiszen a legfontosabbal, a szerető vágyakozással, soraiból olvashatóan rendelkezik. Ezzel együtt a „milyen kutyát válasszak?” kérdést alaposan át kell gondolnia. Először is saját magát: életkorát, fizikai állapotát, nem utolsósorban rokonságát (szülő, gyerek, unoka) kell számba vennie – minden és mindenki alkalmas lesz-e a kutyus befogadására?
Azt nyilván végiggondolta már, hogy a lakásban tartott kutyát naponta többször – legalább háromszor – le kell vinni az utcára, nemcsak egészségügyi okokból, hanem azért is, mert ott fog találkozni társaival s az emberekkel. És mindez történik nemcsak meleg nyári napokon, de télen, zimankóban, esőben is…
S akkor az etetéssel, az egészségével kapcsolatos költségekkel, hogy magára tudja-e hagyni vagy nem, hogy ugatós lesz, mind a négy emeletet zavaró vagy békés, hogy tud-e majd nyaralni, utazni tőle vagy örök házi őrizetre lesz ítélve ezután, hogy tud-e majd vele lépcsőzni, ha a kutyus megöregszik – sorolhatnám. Ha mindezt végiggondolta, biztosan tudom, remek kutyust talál majd magának. Jó választást (s írja meg, mi történt), üdvözli:
Szücs Gábor