Itt az ideje saját kezünkbe venni a hatlábú sorsát…

Ugyan tudom, hogy akinek elveszett a kutyája, azt vajmi kevéssé érdekli a javuló statisztika, de ők is bízhatnak az ez ügyben érkezett másik jó hírben, miszerint az elkóborolt négylábúak többsége rendelkezett chippel, így pillanatok alatt megtalálták a gazdáikat, és órákon belül haza is kerültek. (Az egyik kutyás szervezet talán két tucat helyen is üzemeltetett újév éjszakáján-hajnalán chipleolvasót – köszönet érte.)

A jókívánságok mellé további kötelező Kutyapostás-gyakorlat felhívni a figyelmét azoknak, akik eddig még nem vették észre, hogy télen hideg van. Vagyis remélem, mindenki gondoskodott szőrös barátjának „téliesítéséről”, ami a táplálék feljavításától, a jégbe fagyott ivóvíz folyamatos cseréjén át a kuckó bebugyolásáig terjedően sok mindennel jár.

Az idei első számban tudósítottam a Papp László sportarénában fellépő „csodálatos kutyadoki”: Cesar Millan show-járól. Sajnos nem volt helyem szakmailag is értékelni a bemutatót – az a bizonyos falkavezérség, csak azt tudnám feledni… –, de az sem biztos, hogy ez nekem tisztem volna. Az amerikai tréner bár az etológiában nyilvánvalóan járatlan, de a praktikus trükkökről, ügyes és hasznos fogásokról tényleg sok mindent tud, s ahogy ezt előadja, az maga a profizmus. Azt hiszem, igazán jól szórakozott a jegyet váltó húszezer ember. (Ami azt illeti, volt jegy 25 ezer forintért is, de még ezek is elfogytak mind egy szálig.) A lényeg azonban: a kutyadoki a kutyáknak és a gazdáiknak is jót akar, ami már önmagában is világszám…

Az értékelés helyett valami másra szeretném felhívni a figyelmet. Az arénát megtöltő húszezer kutyabarátra. Jó volt látni, milyen sokan vagyunk. És jó volna, ha ezt tudomásul is vennénk, mi több, tudatnánk ezt másokkal, jelesül például a hatalom helyi és országos képviselőivel.

Ha a biciklisek összejönnek fele ennyien, máris nyomasztó erővel követelik különféle jogaikat, mi pedig tűrjük, hogy kutyátlan emberek hozzanak idióta jogszabályokat kedvenceinkről. Nekik köszönhető, hogy a kutyatartással kapcsolatos rendeletek nem az ember és legjobb barátja kapcsolatáról, hanem a félelemről és az ellenségeskedésről szólnak.

Csak a fővárosban úgy ötszázezer ember tart kutyát, Pesten kívül még kétmillióan. Itt az ideje saját kezünkbe venni a hatlábú sorsát…