Megnyíltak a szívek

Este érkezem Monokra, a Széchenyi út 133-as számú háza elé. Kertész Sándor István – aki csupán 32 éves, és november 11-én vesztette el a feleségét, gyermekei édesanyját – Enikővel siet elém. Ő az első közös gyermekük – mondja –, s már annyi mindent rábízhat. Nagyon hasonlít az édesanyjához, a lelke is olyan jóságos – simogatja meg az arcát –, sokat segít a testvéreinek is.

Bevisszük a lisztet, cukrot, étolajat, mosószert, az összegyűjtött ruhákat a konyhába – Enikő is többször fordul –, aztán belépünk a szobába. Középen nagy fenyőfa áll – ajándékba kapták –, a másfél éves Adélka már alszik a kiságyban, a többiek – a hétéves Virág, a hatéves Gabi, az ötéves Karolina és a hároméves Luca – megfürödve egymás mellett fekszenek a széles heverőn. Csak Margit hiányzik közülük, aki már 13 éves, és most a nagymamánál van – Kertész Sándor István neki a nevelőapja.

Itt, ebben a szobában történt – mutatják a nagyobb lányok. Édesanyjuk az esti mese közben lett rosszul, és hiába jött nagy szirénázással a mentő, már nem tudták megmenteni. S vele együtt, pár nappal a szülés előtt, meghalt a nyolcadik gyermek, az annyira várt kisfiú is. Nehéz erről beszélni, és nem is beszélünk többet. A kiságyban felsír Adélka, őt csitítja Virág meg Gabika. El is hallgat csakhamar, s a két kislány is visszabújik a takaró alá. Enikővel hármasban kilépünk a konyhába, ahol édesapja elmondja: cikkünk megjelenése óta rengeteg segítséget kaptak. Tartós élelmiszert, ruhát, Miskolcról egy hűtőládát és egy automata mosógépet, Monokról két ágyat; egymás után érkeztek a csomagok az ország minden részéből. De küldtek határon túlról, még Görögországból és Németországból is az ott élő magyarok. Később riport készült Kertészékről az RTL Klub Fókusz című műsorában is, és nem volt nap, hogy ne állt volna meg a postakocsi vagy valamelyik futárszolgálat autója előttük. A sok adomány már el sem férne a házban, külön helyiséget kaptak az iskolánál a tárolásukhoz.

Kertész Sándor István és az önkormányzat közös folyószámlájára pedig – amelyet Demeterné Bártfay Emese polgármester javaslatára nyitottak a Szerencs és Vidéke Takarékszövetkezetnél, s amelynek a számát nagyon sokan kérték szerkesztőségünktől – ez idáig 3,5 millió forint támogatás érkezett. Több, mint amire számítottak, s ebből már tudnak venni egy nagyobb házat. Az albérletből, ahol most laknak, rövidesen el kell költözniük. Több ajánlatot is kaptak, s a legvonzóbbnak egy tiszadadai ház látszik: háromszobás, fürdőszobás, hideg-meleg vízzel, nyári konyhával, istállóval, melléképületekkel, nagy kerttel. Ha minden jól megy, januárban akár költözhetnek is. A legnagyobb szükségük most bútorra lenne, hogy be tudják rendezni a házat.

Kertész Sándor Istvánnak nehézgép- és targoncakezelői meg hentes szakmája is van, de a gyermekei mellett még jó ideig nem tud munkát vállalni. Most gyesen van a kis Adéllal, s abban bízik, hogy a nagy kertben majd megtermelnek sok mindent. A jószágállományt is növelni szeretné: a baromfi, a sertés, a nyúl mellett talán tehenet is tudnak Tiszadadán tartani. Bárhogy is lesz, az biztos, hogy soha nem fogja feladni – mondja –, mindent megtesz a családjáért, a gyermekeiért. S mindenkinek köszöni, hogy segített, hogy fájdalmukban, tragédiájukban nem maradtak egyedül.

– Megnyíltak a szívek – búcsúzáskor e szavakkal nyújt kezet. S most is látom, ahogy ott állnak a fagyos estében és integetnek Enikővel... Fölöttük ragyognak a csillagok.