'Első körben kapja el a lányát, vegye rá a színvallásra'

Kedves Ágnes!
Tanácsot szeretnék kérni öntől, mivel nagyon aggódom a lányomért. Zsuzsa a három gyermekünk közül a legkisebb, bátyjai jóval idősebbek nála, ő három fiú után szinte „véletlenül” született. Három kemény legény, eleven fiú után nagy boldogságot hozott a házunkba a kedves, bájos kislány.
Olyan természete volt-van, hogy másokat is megszelídít vele, a bátyjai – ők már kamaszok voltak a húguk születésekor – ennyi év alatt annyit sem mondtak neki, hogy menj arrébb. Óvón, védelmezve imádják a mai napig. Zsuzsa nyolc évvel ezelőtt ment férjhez, a legkisebb bátyja munkatársához. Géza rendes, dolgos fiú volt. Hét évvel idősebb a lányomnál, de ez nem tűnt akadálynak. Nem tudni, kinek a „hibájából”, de nem született gyermekük.
Ma már azt mondom, hogy jobb így. Mert a házasság a szemem előtt megy tönkre.
Szépen indult pedig az életük. Géza hamarosan középvezető lett, megteremtette az anyagi alapokat. Építkeztek, berendezkedtek, autót vettek. Aztán három évvel ezelőtt a vőm cége csődbe ment, ő elvesztette az állását. Mivel az iskolai végzettsége nem magas, nem talál munkát, s megkeseredett, csalódott ember vált belőle. Pedig a lányom soha, egy fél szóval sem hányta szemére, hogy ő tartja el kettőjüket, ő természetesnek veszi, hogy jóban-rosszban ki kell tartani egymás mellett. Csak hát Géza teljesen megváltozott. Dúl-fúl, haragszik az egész világra, sokszor úgy ráförmed a feleségére, hogy elszörnyedek.
Borzalmas alak lett belőle.
Zsuzsikám meg egyre fogy, már csak árnyéka önmagának. Mindig is csendes volt, de mosolygós, ma már azonban egy mosolyt nem látni az arcán. És egy ideje arra gyanakszom, hogy a férje fizikailag is bántalmazza.
Megdöbbentett, hogy egy hirtelen mozdulattal fordultam felé, behúzta a nyakát és eltakarta a fejét. Megkérdeztem tőle: életedben nem ütöttelek meg, megbolondultál?! Erre zavartan motyogott valamit, és elment. Nem merek rákérdezni, nem merek szólni a fiaimnak. De azóta nem megy ki a fejemből: a lányomat ütik…?!
Üdvözlettel: Annamária

Kedves Annamária!
Nem mondhatom, hogy biztosan alaptalan az aggodalma. A leírtak szerint nagyon is elképzelhető, hogy lányát bántalmazza a férje. Ha pedig így van, akkor ezt nem szabad hagyni. Első körben kapja el a lányát, vegye rá a színvallásra. Sajnos a bántalmazott nők gyakran szégyellik, sőt hibáztatják magukat… De Zsuzsának tudnia kell, hogy a család minden körülmények között mögötte áll. Most még ne szóljon a fiainak, akik bizonyára erélyesen megvédenék testvérüket. De helyezze kilátásba ezt is. Első lépés: a tények felderítése!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes