Apósa és anyósa már az elejétől nyúzta - fel kellett volna figyelni erre...

Kedves Ágnes!
Már akkor fel kellett volna figyelnem, amikor apósomék – már a házasságunk első évében – minden egyes találkozásunkkor azzal nyúztak, mikor szülök már nekik unokát. Mivel a férjem az egyetlen gyermekük, így a felelősség tényleg rajtunk volt. Szerintük főleg rajtam, mintha ez nem kettőnkön múlna. Mindenesetre, amikor a házasságunk harmadik évében, egy karácsony este bejelentettük, hogy babát várunk, nagyon örültek. Sem előtte, sem utána nem voltak olyan kedvesek velem, mint ebben az időszakban. Kényeztettek, féltettek. Most már tudom, hogy ez nem nekem szólt, hanem az ő Unokájuk kihordójának… Én nem akartam, hogy a baba az apósom és a férjem keresztnevét kapja, régimódi dolognak tartom. Na, mindegy, amikor láttam, hogy ebben a csatában nem tudok nyerni, beleegyeztem, de másképpen becézzük, úgyhogy végül is van különbség.
Amikor megszületett a kisfiunk, volt nagy öröm. Ma már ötéves, s mivel egyetlen gyerek, minden körülötte forog. Mi, a férjemmel próbáljuk normálisan nevelni, de apósomék teljesen elvesztették a józan mértéket. Közel lakunk egymáshoz, úgyhogy sokat van náluk a gyerek. Ami egyrészt segítség, hiszen nem kell egy óvodai szünet vagy egy nátha miatt otthon maradnunk vele. Másrészt viszont jogot formálnak arra, hogy neveljék őt, vagyis hogy éppenséggel ne neveljék, hiszen semmiféle korlátot nem állítanak eléje.
Neki mindent szabad, azt eszik, amit akar, azt néz a tévében, amit akar, akkor fekszik le, amikor elálmosodik, ha este tízkor, hát akkor. A kisfiamon egyelőre még nem látok negatív változást, de azt hiszem, ez csak idő kérdése. Azt kérdezném öntől, köteles vagyok mindezt eltűrni? Bevallom, már az is megfordult a fejemben, hogy ráveszem a férjemet, költözzünk máshová. Persze más indokkal.
Üdvözlettel: Irén

Kedves Irén!
A gyerekek nagyon jól tudnak különbséget tenni abban, hogy mik a szabályok otthon, s mik a nagyszülőknél. A legtöbb esetben persze a nagyszülőkre jellemző a nagyobb engedékenység, a több csoki, több tévézés. Ha ezt a nagyszülők a szülők ellen fordítják, az már nagyobb baj. Mert a nevelési jog és felelősség a szülőé. De azért halkan megkérdem, nem túlozza el egy kissé a nagyszülők káros hatását? Hiszen azt írja, a kisfiún nem érződik a túlzott kényeztetés eredménye, otthon továbbra is szófogadó és együttműködő. Ezek szerint ő már pontosan felméri a határokat. Szerintem nincs ok a költözésre, hiszen őt is megfosztaná a számára nagyon fontos két embertől. Kérem, legyen türelmesebb, nem látok vészhelyzetet.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes