Bál az óvodában

Gryllus Vilmos Maszkabál című egyórás műsora igazából az 5-6 évesekre lett kitalálva, de az Égből pottyant meséken nevelkedett szülők lelkesen hozzák ennél jóval kisebb gyerekeiket is. Van tehát jó nagy alapzaj, csecsemősírás, mászkálás, nyüzsgés. A nagyobbak azonban élvezettel hallgatják a dalokat: egyrészt, mert a többség már jól ismeri mindet, másrészt, mert varázslatos az előadó. Egyedül ül a színpadon a Kossuth- díjas művész, egy-egy gitár, bőgő és síp társaságában. Nincsenek különleges látványelemek, sem show, csak a hangszer, az ének és a kapcsolatteremtés képessége. Óvodai jelmezbál a helyszín, ahol megénekli a különböző maszkokat, a boszorkánytól a sárkányig, a gombától a katicabogárig. Hogy nem a legtrendibb jelmezek? Lehet, de ez semmit nem von le a műsor értékéből, sőt. A szellemes és szórakoztató versek, a könnyen tanulható dallamok maximálisan alkalmasak arra, hogy a gyereknek füle és később igénye is legyen a jó zenére. Kisebb kitérőkkel ugyan, de az ízlésformálás többnyire beérik.

Gryllus Vilmos előadásának minden mozzanata fenntartja a figyelmet. Épp annyit beszél két dal között, amennyit elbírnak a kicsik. A műsorban a zenész játékos hangszerismeretet is elrejtett, a gyerekek a cselló színeit ismerhetik meg vicces állathangokon keresztül. Ahogy meséli, tíz évbe telt, hogy az apró nézők ne hegedűnek és bőgőnek hívják e hangszert, sőt akad olyan csellista is, aki a művész koncertjén szeretett bele a gordonkába. Mert a hatás nem kérdéses: aki megismeri Gryllus zenéjét, annak a lelkében maradandó nyomokat hagy.