Palágyi Edit: Rózsák a monitoron

Nem bánta az asszony, üres estéit rózsaszín fénybe vonták a hosszú beszélgetések. Néha egy-egy bölcs idézet is szíven találta, könnyes szemmel olvasta a friss üzenetet. Az udvarló nem kertelt, bevallotta, hogy még nem vált el papíron. Az adatlapján az állt: „bonyolult kapcsolatban”. A lakását a „volt” nejével osztja meg egyelőre: egyik a kisszobában, másik a nappaliban lakik, de csak kerülgetikegymást, így mesélte. A férfi esküdött rá, hogy a szíve szabad.

Könnyed flörtnek indult, de a nőt az új érzés körbefonta, mint valami inda, lassan megadta magát.

Alig várta, hogy megnyissa a csevegőprogramot és megpillantsa Őt – ha csak virtuálisan is. Személyes találkozásról még szó sem volt, a szőke herceg jó 120 kilométerre élt. Az online világban azonban összemelegedtek. Egyszerre nézték a sorozatot a tévében – mintha csak közös pamlagról tennék. A nő kezdetben óvatos volt, hiszen a megnyerő profilkép mögött bárki meghúzódhat, ám egyre bátrabban csépelte a billentyűzetet.

„Ha te is úgy gondolod, beteljesíthetnénk az álmunk, és hozzád költözhetnék” – vetette fel a férfi. Az asszony eljátszadozott a gondolattal. Arról fantáziált, milyen lenne, ha nem egyedül lézengene a háromszobás lakásban. „Dönts, kérlek, sürget az idő” – nyaggatta a férfi, s másnap reggelre várt választ.

A nő izgatottan ébredt, pillangók röpködtek a gyomrában. Igent mondok, döntötte el, és kapcsolta volna be a gépet, de semmi. A szoba félhomályba borult. Áramszünet! Órákat töltött azzal, hogy a fagyasztóban olvadozó csirkehátakat mentette, csurgott a húslé a kövön. Micsoda elbaltázott nap, szentségelt. Késő este tudta csak bekapcsolni a számítógépet, és döbbenten látta, hogy nincs újüzenete. Sőt, a lovagja eltűnt, nyomát se lelte az oldalon. „Még jó, hogy a postás előző nap jött, amikor még működött a kapucsengő – vigasztalta magát a nő. – Így legalább a nyugdíjamat sikerült felvennem…”